A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

KLEM Rita: Kéthy Anna 1922-es választási kampánya

Az MSZDP indulni akart az 1920. januári választásokon, a fehérterror azonban ezt lehetetlenné tette, és a párt kénytelen volt politikai passzivitásba vonulni. Az ellenforradalmi kormányzatnak az a kísérlete, hogy „nemzeti" keresztényszocialista szervezetekkel végleg kiszorítsa a közéletből a szociáldemokrata mozgalmat, a munkások zömének ellenállása miatt kudarcot vallott. A párt- és szakszervezeti vezetőség arra törekedett, hogy az államhatalommal elfogadtassa a pártot és a szakszervezeteket, mint a munkásság politikai és gazdasági érdekképviseletét. A megegyezés kedvező belpolitikai feltételei 1921 tavaszára érlelődtek meg, amikor Bethlen István miniszterelnök irányításával megkezdődött az ellenforradalmi rendszer konszolidációja.

11 Bethlen a tapasztalatok alapján felismerte, hogy a munkásosztály színre lépése a történelemben végleges, többé el nem hanyagolható tényező. Valóságérzéke azt diktálta, hogy ne folytasson háborút egyszerre túl sok fronton. A „kiegyezés" fontosnak mutatkozott belpolitikai szempontból, amennyiben az „újjáépítés", a konszolidáció zavartalansága érdekében fel kellett használni a munkásmozgalomból adódó lehetőségeket. Ennél is fontosabb volt a külpolitikai érdek: elsősorban a demonstratív cél, az ország politikai helyzetéről a külföldön alkotott kép kedvezőbb megítélése, másodsorban pedig a magyar munkásmozgalom nemzetközi összeköttetéseinek esetleges felhasználása. Bethlennek, elképzelései megvalósításához feltétlenül szüksége volt arra, hogy a szociáldemokrata párt által képviselt munkásmozgalom felhagyjon a félig önként vállalt, félig rákényszeríttet passzivitással, és bekapcsolódjon a politikai életbe. Tisztában volt azonban azzal, hogy ehhez engedményeket kell tennie a szociáldemokrata párttal szemben fennálló eddigi intézkedésekben. Bethlen kész volt ezekre az engedményekre.

12 A szociáldemokrata párt helyzetét, tárgyalási pozícióját javította a szakszervezetek vezette gazdasági harcok élénkülése 1920/21 fordulójától. A termelés és a foglalkoztatottság a legtöbb iparágban elmozdult a mélypontról, kibontakozóban volt az inflációs konjunktúra. Az 192l-es esztendőben már össz-szakmai sztrájkokra és jelentékeny gyári megmozdulásokra került sor. A Bethlen-kormány több gesztussal is kifejezésre jutatta megegyezési hajlandóságát. így 192 l-ben az MSZDP kérésére engedélyezte május elseje megünneplését, a belügyminiszter pedig utasítást adott ki a kifejezetten gazdasági célzatú szakszervezeti összejövetelek engedélyezésére. A megegyezést politikailag 1921 végén már mindkét fél halaszthatatlannak tekintette. Sürgette a rendezést, hogy 1922. február elején lejárt az 1920-ban megválasztott mandátuma, tehát 1922 első felében mindenképpen választásokat kellett rendezni. A szociáldemokrata pártvezetőség 1921 második felében több fontos politikai ügyben olyan magatartást tanúsított, amely minden deklarációnál erőteljesebben bizonyította megegyezési hajlandóságát a Bethlen-kormánnyal. Az úgynevezett második királypuccs idején, 1921 októberében az MSZDP és felhívására a munkásság semlegességet tanúsított, ami a kormányzónak kedvezett. 11 A magyar szociáldemokrácia kézikönyve, i. m. 129. p. 12 SERFŐZŐ Lajos: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt a parlamentben 1922-1926. Bp. 1967. 14-15. p.