A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

ORBÁN Imre: Egyházi beszámolók az 1918-1919-es forradalmak makói eseményeiről és a város megszállásáról

Méltóságos Püspök Ur! Kegyes Atyám! Engedje meg a Méltóságos Püspök Ur! hogy megragadva ezen véletlen alkalmat néhány sort írhassak Isten kegyelméről megsegítve nagyon szomorú időket éltünk át a vörös uralom alatt. Sem éjjel sem nappal nem volt tőlük nyugalom, félt és retteget mindenki: De különösen az utóbbi napok voltak rémesek. A becsületes és tisztességes polgárok ökölbe szorított kezekkel némán nézhették csak mint garázdálkodik e rablóbanda. S ha ki nem vonultak volna a vörösek akkor a legvéresebb eseményeknek lett volna a színhelye Makó, mert a parasztok már fenték a kaszát és csákányokkal, baltákkal fölfegyverkezve akartak fölvonulni a vörösek ellen. Ki is tört a paraszt ökölforradalom, mert egy hetipiac alkalmával a jogtalan requirálás ellen és a pesti rablóvezért Vásárhelyit agyonverte a legborzasztóbb módon, s félig halva ledobták a városháza erkélyéről és ott a megdühödött nép össze vissza taposta. Ezután neki láttak a rablásnak, éjjel nappal hordozták a jobb módú polgárokat s tőlük pénzt és értéket követeltek. S mikor pedig a városból ki kellett vonulniok egy általános fosztogatást és rablást akartak. Az egész újvárost különösen [a] főteret, Kossuth, Kálvária utcát, Vásárhelyi utcát, Váradi, Buza, Paradicsom, Szikszai, Zöldfa stb. utcákat akarták kifosztani: E fosztogatást épen fehér vasárnapon akarták végre hajtani: E napon reggel, midőn 6 órakor mentem a templomba láttam az egész utcát mint veszik körül a szuronyosok s utánuk az üres kocsik, hogy megkezdjék [a] rablást és gyilkolást, de az Isten nem engedte, mert reggel 8 órakor jelentették, hogy jönnek a szerbek, mire ezek eszeveszetten futottak csak a csordát rabolták és hajtották el az újvárosiaktól. Belvárosban csak a főtéren az ékszer üzleteket és italmérő helyeket fosztották ki. Epen e legnagyobb zűrzavar közepette én miséztem az Isten szent akaratában való megnyugvással, de midőn hallottam, hogy lövődöznek, mert épen az újvárosi templom előtt és oldalán vonultak el Hodnezővásárhelynek, bezárattam a templomot a harangozóval nehogy valamelyik rablóbanda betörjön a templomba és kifossza. A hivek azután egyenkint kivonultak és én ott maradtam [a] templomban őrködve és elszánva mindenre. De Istennek hála a templomnak nem történt semmi baja az egész idő alatt. Miután ezek a vörösek elvonultak, jöttek a franciák és azóta rend és nyugalom van. Csak pénzbelileg van a város kifosztva, mert minden pénztárt kiraboltak a vörösek. Püspökház is tönkre van téve, a kápolnát is kilakoltatták, az egyházi szereket az apát úr szállíttatta el a nagy templomba. Az uradalomból is elkommunizáltak mindent, egy alkalommal egyszerre 30 drb. marhát hoztak be és 9 kor. mérték húsát. Szegény Rosztóczy igazgató úr teljesen össze van törve a sok rémes napoktól. Az apáczáknak újvároson bántódásuk nem esett, kitiltották őket az iskolákból és kommunista tanítónőket alkalmaztak, mire a szülők fölzúdultak és vagy 200-300-an asszonyok és férfiak mentek küldöttségileg a kormánybiztoshoz, hogy helyezzék vissza az apácákat az iskolába, de kérésüket nem teljesítették. Erre a szülők 8-10 nap múlva újból föllázadtak, kizavarták a kommunista tanítónőket az iskolából, a gyermekeket hazavitték ugy [a] fiu, mint a leány iskolából, s kijelentették, hogy addig nem engedik az iskolába sem a fiukat sem kis leányokat, míg az apácák nem tanítanak. S azután fölrakták a kereszteket és a szt. képeket az iskolába és mentek a Nagyságos Urnák jelenteni küldöttségileg, hogy mit tettek s kijelentették, hogy hitüket nem hagyják és ugy engem, mint az apáczákat újvároson megvédenek mert ők maguk akaratát nyilvánít-