A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

ORBÁN Imre: Egyházi beszámolók az 1918-1919-es forradalmak makói eseményeiről és a város megszállásáról

vörös uralom alatt. Sem éjjel sem nappal nem volt tőlük nyugalom, félt és rettegett mindenki. " Néhány dologban a szemtanú figyelemre méltó hitelével tudósít, például a „pesti rablóvezér Vásárhelyi" agyonveréséről. Az esetről sajátos fogalmat használva, kicsit tragikomikus éllel jegyzi meg, Makón kitört a „a paraszt ökölforradalom. " „Életképszerű" Makó kiürítése is. Bezdán beszámolója általában foglalja össze a forradalmi terrort. A 200 fős terrorcsapat érkezése, a javak összeszedése, a túszok gyűjtése, az automobilok száguldozása érzékeltetik az a „rettenetes éjszakát", melyet március 26-áról 27-ére virradóra átéltek a makóiak. Ehhez társult Szabó káplán beszámolója az összegyűjtendő javakért induló, katonák kísérte kocsikról, a szuronyosok által körülvett utcáról, az ékszer- és italboltok kifosztásáról, a lövöldöző katonák elől a templomba bezárkózó papról. Itt is ismétlődik a döbbenetes megállapítás, miszerint a magyar tanácskormány katonáinak távozása után Jöttek a franciák és azóta rend és nyugalom van. " Részletesen szól az újvárosi iskola körüli helyzetről. Részleteket ad a lakosság reakcióiból. Megtudjuk, hogy „a szülők fölzúdultak", két-háromszáz fős (!) küldött ség ment Vásárhelyihez, majd egy ismételt „lázadás" után pedig a szülők „kizavarták a kommunista tanítónőket az iskolából", és a gyermekeiket hazavitték. A sok egyenetlenséggel járó időszakról azonban azt is megjegyezte — és ez mindenképp a levél hitelességét támasztja alá —, hogy az „apáczáknak újvároson bántódásuk nem esett. " Az újvárosi papot a kommunista hatóságok azzal is vádolták, hogy lelkészi tevékenységet fölhasználta a kommunista uralom elleni lazításra. Bezdán József plébános a vádat is rögzíti, miszerint Szabó a gyóntatás során megesketi a gyermekeket, „hogy soha kommunisták nem lesznek. " Bezdán ezt szamár vádnak tartja, s nem is történt a gyóntatásban ilyen. Ugyanakkor látjuk, hogy Szabó Ferenc működése során valóban fölszólított az új, istentagadó rend elleni küzdelemre. Saját beszámolója szerint „szí. beszédben hitvallásra buzdította" híveit, sőt a gyóntatások alkalmával tanácsokat adott nekik, „mint kell a hitük szerint cselekedni. " Persze az ügy kitudódott, és az általános egyházellenes politika mellet e miatt voltak Szabó Ferencnek a fegyveresektől kísért előállításai. A fönnmaradt makói vonatkozású dokumentumok közt a levél egyediségét jelenti, hogy a „vörösekkel" szembeni elégedetlenség leírásakor egy esetleges megmozdulás lehetőségét említi: „ha ki nem vonultak volna a vörösek akkor a legvéresebb eseményeknek lett volna a színhelye Makó, mert a parasztok már fenték a kaszát és csákányokkal, baltákkal fölfegyverkezve akartak fölvonulni a vörösek ellen. "