A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

SIPOS József: A pártok és a földreform előkészítése 1918 őszén

tán, némi enyhülés állott be. Egy nappal később, arról Dániel Arnold azt nyilat kozta, hogy az „nagyjából megfelel azoknak a gyakorlati elveknek, amelyek a birtokreform körül lefolyt eszmecserék folytán eddig leszűrődtek." Ugyanakkor az örökbérlet és a földértékadó problémáját újra kritizálta. A Függetlenségi- és 48-as Párt jobbszárnya azonban továbbra is elfogadhatatlanul radikálisnak találta az MSZDP földreform tervezetét.

47 Ezért a Polgári Radikális Párt szükségesnek tartotta kinyilatkoztatni, hogy ugyan ők sem értenek mindenben egyet a Munkástanács tervezetével, de az „ellentétek közte és a szocialisták között ebben a kérdésben nem áthidalhatatlanok."

48 A szociáldemokrata földmunkások és kisgazdák országos értekezletét 1918. december 26-án rendezték meg, Budapesten. Ezen a vártnál jóval többen, több mint 600 küldött jelent meg. Az értekezletet az MSZDP vezetősége nevében Bokányi Dezső üdvözölte. Hangsúlyozta, hogy „az új világért, a szocialista társadalomért folytatott nagy küzdelemben az ipari proletárság a földmunkás proletárokkal akar együtt haladni. A nagy célig azonban még sok zökkenő van, hidat kell verni ezek fölé. Ilyen híd akar lenni az értekezlet elé terjesztett földreform javaslat". Ezért kérte annak elfogadását. A javaslatot Csizmadia Sándor a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetségének elnöke, földművelésügyi államtitkár ismertette. Elismerte; „vannak ellene kifogások, amelyek közül az egyik szélsőség soknak, a másik kevésnek találja. De éppen ez mutatja a helyes voltát, a középutat, amelyen haladva biztosan elérhetünk a végső célunkhoz. A magántulajdonhoz ragaszkodó szélsőségnek épp úgy nincs igaza, mint a kommunizálást követelőnek — mondotta —, mert egyik nem számol az adott helyzettel, a másik a lehetőségekkel". E csillapító és leszerelő szavak ellenére a hozzászólók fele nem értett egyet a földbirtokok megváltásával, de volt olyan is, aki a 9. pontot kifogásolta, „mert az lehetővé teszi a magántulajdon megmaradását". Ezek a hozzászólások is mutatták a KMP eszméinek a szociáldemokrata agrárproletárok között terjedő hatását. Csizmadia figyelmeztette az értekezletet a „gyors és egyöntetű határozat jelentőségére." Majd újabb két felszólaló után a vezetőség sürgősségi indítvánnyal bezáratta a vitát, és szavazásra bocsátották a javaslatot. De előtte még Bokányi is figyelmeztette az értekezletet „döntésének jelentőségére." Taktikusan bejelentette: „ez a javaslat a minimum a Buza Barna földművelésügyi miniszter javaslatával szemben", amelyet még tökéletesíteni fognak. Kérte a megjelenteket, hogy a Javaslat szellemében agitáljanak, szervezkedjenek, és ahol alakulnak csoportok, amelyek szövetkezetet akarnak majd létesítem, jelentsék be a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetségénél." Mindebből arra lehet következtetni, hogy e kongresszuson is nagy vita volt a megváltásról és a kiosztandó földek magántulajdonba adásáról. E vitát Csizmadiának és Bokányinak csak nehezen sikerült kanalizálnia. Ezután a földmunkások és kisgazdák kongresszusa mégis egyhangúlag elfogadta az MSZDP agrárprogramját. Hangsúlyozva, hogy e „megoldást követeléseik 46 Világ, 1918. XII. 21. 1-2. p. 47 Magyarország, 1918. XII. 21. 1. p. 48 Világ, 1918. XII. 22. 5. p.