A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

SIPOS József: A pártok és a földreform előkészítése 1918 őszén

donába adják. E tanácsok megalakításának politikai célját abban jelölték meg, hogy a szegényparasztságot elszakítsák a gazdag- és középparasztságtól, a köztük lévő ellentéteket kiélezzék és őket a proletár osztályharcba bekapcsolják. A programban megnyilvánul a földosztás-ellenesség. Ezt azzal indokolja, hogy a földosztással az új magántulajdonnak vetnék meg az alapját. Az így kialakuló új kisparaszti rétegben nem a munkásmozgalom, hanem a burzsoázia lehetséges szövetségesét látta. Ezért a program a földkérdés lényegét abban határozza meg, hogy „miként biztosítható a városi proletariátus élelmiszer ellátása a földkérdés megoldásának keretében". Erre a gazdasági kérdésre pedig a nagyüzem fölényét hirdető ortodox marxista felfogást visszhangozza. A KMP programja ezen elvi álláspont fenntartása mellett ekkor még nem zárkózott el teljes egészében — mint esetleg elkerülhetetlen rossztól — a földosztástól. A javaslat 4. pontja lehetőséget kívánt adni a földműves szegénységnek arra, hogy válasszon „a társas termelés alapjára fektetett nagyüzem, vagy egyéni munkán alapuló kisüzem között". A program javasolta, hogy „a földkérdés országos rendezése céljából, a megoldás részleteiben való megállapodás végett, valamint a földműves szegénység érdekében haladéktalanul összehívandó a földműves szervezetek küldötteinek országos kongresszusa". E demokratikus lehetőség megadása mellett a KMP agrárjavaslata azonban nem hagyott kétséget távlati célját illetően. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom példájára hivatkozva, de azt „balosán" szimplifikálva hangoztatta: ha a forradalom első időszakában nem is lehet eredményesen ellenállni a földosztásnak, „de ha forradalmi úton, megváltás nélkül, a magántulajdon erőszakos lerombolásával jut földhöz a paraszt, akkor rövid időn belül, nem hosszú, de küzdelmes átmenettel biztosítható a földnek társadalmi megművelése, ami viszont a proletariátus élelmezését is biztosítja."

38 A KMP tehát agrárforradalmat akart, mert a földbirtokok megváltás nélküli, közvetlen kisajátítása teljesen megsemmisítette volna a nagybirtokrendszert. Ez objektíve egybeesett az egész parasztság érdekeivel. A nagybirtokstruktúra szétzúzásának feladatát éppen ezért nem volt helyes csak az agrárproletariátusra bízni, mert ez a lehetséges szövetségesek táborának leszűkítését jelentette. Ebből a szempontból látszik rendkívül problematikusnak a parasztság közötti osztályellentétek kiélezése is a forradalom akkori szakaszában. Ez a parasztság erőinek megosztását, egymással való szembefordítását eredményezte, akkor, amikor a fő ellenséget, a nagybirtokrendszert még nem zúzták szét. A program alapvető hibája a földosztás-ellenessége. Ez mutatja legjobban, hogy a KMP vezetői — „balos", buharinista nézeteik hatására — nem tudták, vagy nem akarták tudomásul venni, hogy a magyar parasztság többsége földosztást akart. Ezért veszítik majd el az agrárforradalom végrehajtásában érdekelt lehetséges szövetségesek többségét, a szegény-, kis- és középparasztság tömegeit. Ezt a tendenciát erősítette az is, hogy a KMP vezetői a magántulajdon minden formáját összeegyeztethetetlennek tartották a szocializmussal. így a jelentős társadalmi réteget és politikai erőt jelentő kis- és középparasztságban csupán az árutermelőt látták, amelynek érdekei szemben állnak a proletariátus érdekeivel. Nem azt keresték, ami szövetségesükké tehette volna ezeket, hanem ami elválasztotta tőlük. Ennek megfelelően saj38 Vörös Újság, 1918. XII. 14. 1. p. Uo. 1918. XII. 11. 2. p.