A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

SIPOS József: A pártok és a földreform előkészítése 1918 őszén

tójukban támadták az árutermelő kis- és középparasztságot is.

39 így a munkás-paraszt szövetség kialakítása és megerősítése komoly nehézségekbe ütközött, mert a lehetséges szövetségesek táborát a KMP csak az agrárproletárokra és a szegényparasztság egy részére korlátozta. A KMP agrárprogramjának további nagy hiányossága volt, hogy nem foglalt állást a paraszti birtok kérdésében: abban, hogy hány holdig lehet, illetve kell, egyáltalán tervezik-e a paraszti birtokok kártérítés nélküli kisajátítását. így a Kisgazdapárt az általa képviselt kis- és középparasztság érdekeinek veszélyeztetése miatt (mert a KMP minden magántulajdont támadott!) és attól való félelmükben, hogy tőlük is el akarják vetetni a földet, szembefordult a kommunistákkal. Ez bizonyíthatóan csak a KMP agrárprogramjának nyüvánosságra kerülése után történt meg. A Kisgazda csak 1918. december 29-én indítoíí támadást a KMP ellen. „A kisgazdáknak is harcolni kell a kommunisták ellen" c. cikkben ezt azzal indokolták, hogy a KMP terveinek megvalósulása „tulajdonképpen azok bőrére menne, akik véres verejtékkel megszerezték a földet és éjt-napot összetevő munkájukkal kikényszerítik belőle a mindennapi kenyeret. A bolsevikok, amikor azt hirdetik a zselléreknek és napszámosoknak, hogy ingyen vegyék el a földet, tulajdonképpen rablógazdálkodást akarnak bevezetni", — írták. Ezt azzal indokolták, hogy az a földnélküli, aki ilyen erőszakos úton jutna földhöz, nem lenne hajlandó termését megosztani az állammal. „Az ilyen erőszakos lépés megteremtené a teljes anarchiát a termelésben, ... egy vég nélküli harc indulna meg, véres és kegyetlen harc a falvakban a gazdák, zsellérek, gazdasági cselédek és napszámosok között. Az állami erőnek csak addig van hatalma, — érveltek — amíg a falvak mai rendjének talapzatán nyugszik." Hangoztatták, hogy a kommunisták a maguk diktatúráját akarják „rákényszeríteni minden falura, minden kisgazdára". Ez azt jelentené, — írták — hogy egyrészt „senki sem lehetne többé a maga termelési módszerének korlátlan végrehajtója a földjén." Másrészt, hogy „hozzá nem értő városi emberek szabnák meg a kisgazdáknak és mindazoknak, akikből kisgazdák lesznek, hogy miképpen művelje meg a földet, miképp takarítsa be a termést és milyen természetbeni szolgáltatásokat fogadjon el érte!" Ez azt jelentené — írták —, hogy „közönséges gépekké akarják idomítani az eddigi független, szabad életeteket, olyan gépekké, amelyeket ők, a kommunisták irányítanának" és így akarnak a „maguk diktatúrájának kenyeret szerezni". Ez ellen harca buzdították az egész parasztságot: kötelességükké tették a földnélküliek felvilágosítását a kommunisták agitációjának általuk ismertetett veszélyeiről. A KMP agrárjavaslatával szemben hirdették: „A nagybirtokokat meg kell szüntetni, mert a belterjes gazdálkodásnak nem fáklyavivői, hanem megakasztói Magyarországon. " A földet pedig kis parcellákban a tulajdonjoggal együtt — át kell adni a földnélkülieknek, hogy megkezdődjék a termelési munka az egész országban. „Földet a földnélkülieknek, csak ez maradhat továbbra is a jelszó" — így fejezték be a kommunisták elleni állásfoglalásukat.

40 39 A KMP agrárprogramjának vázlatos bemutatásához nem gyűjtöttem új forrásanyagot. Ezek az idézetek már megjelentek az eddigi szakirodalomban. Lásd: SZEMERE, i. m. 50-59. p. és MÉSZÁROS, i. m. 32-45. p. 40 A Kisgazda, 1918. XII. 29. 2. p.