A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

SIPOS József: A pártok és a földreform előkészítése 1918 őszén

radhatnak egy óráig sem a helyükön. A junktimhoz okvetlenül ragaszkodik." Ezért Búza elfogadta a két törvény közötti junktimot. Jászi szerint: „az volna a helyes megoldás, hogy az egyházi javakat is váltsák meg és a megváltásból kikerülő vagyon legyen az alapja a katolikus autonómiának, amely az állam megterhelése nélkül gondoskodnék a papságról." Kunfinak álláspontja viszont az volt, hogy az „egyházi javak az állam tulajdonát képezzék és minden rekompenzáció nélkül visszaveendők." A Szende és a Jászi által javasolt kompromisszumot is csak úgy kötheti meg, — mondotta — ha a „pártvezetőség így dönt." És abba sem tudna belemenni, hogy állandó ellenérték adassék a latifundiumok azon részeiért, amelyeket az állam kisajátít. Búza javaslatára a minisztertanács elfogadta, hogy az „állam fizesse ki a bírtok becsárát," de a vagyonadóval, — amely a nagy vagy ónoknál elérheti a 100%-ot is — mindent visszavehet. A szekularizációról azonban csak a kormány szociáldemokrata tagjainak nyilatkozata után foglalnak majd állást. Az eredetileg tervezett 1000 holdas birtolanaximumot Jászi javaslatára — a földművelésügyi miniszter egyetértésével — leszállították 500, illetve szükség esetén 200 holdra. Károlyi indítványára elhatározták, hogy megszüntetik a hitbizományokat is. Majd a vitát — a legközelebbi minisztertanácsig — félbeszakították.

30 Ebben a helyzetben december 10-én az OMGE igazgatótanácsa elfogadta Rubinek Gyula földreformjavaslatát, amelyet lényegében ő már az ankéton elmondott. Erről Balkányi Béla a Világban azt írta, hogy az már „nem is olyan nagymértékben tér el a radikális párt felfogásától." A felsorolásából persze kiderült, hogy e különbségek még mindig óriásiak! Az OMGE a földreform céljaira ugyanis először a kötött forgalmú birtokokat, az idegen kéz birtokokat, a háború alatt vásároltakat tartotta igénybe vehetőnek. Ezután a vagyonadó révén, a szabad forgalmú birtokokból azokat, amelyek a községek terjeszkedését gátolják, de csak beltelkek és kertek céljaira. Az 500 kat. holdat meghaladó közép-és nagybirtokokból pedig azokat a részeket, amelyek egy község határának 30%-ától többet foglalnak el és az egy kézben összpontosuló 5000 kat. holdnál nagyobb mezőgazdasági művelhető területeket.

31 E ravasz megfogalmazások jól védték a földbirtokosok érdekeit. A Függetlenségi és 48-as Párt középbirtokosokat is tömörítő jobbszárnya azonban sokallotta a szociáldemokratáknak tett engedményeket: az 500, illetve 200 hold birtok maximumot, a kisajátítandó földek alacsony megváltási összegét, a várható magas vagyonadót és a nagybirtokok szövetkezetesítési tervezetét. Ezért az őket képviselő Batthyány belügyminiszter, — akinek a közigazgatás egyre több posztját megszerző szociáldemokratákkal egyébként is voltak vitái — lemondott. A hadseregszervezést elszabotáló szociáldemokratákkal keletkezett ellentétek miatt Bartha Albert hadügyminiszter is lemondott. Ezt a szándékát a Pogány József vezetette Katonatanács által ellene szervezett katonai tüntetés csak megerősítette.

32 30 MOL. K 27. Minisztertanácsi jkv. 1918. XII. 8. 6-18. p. 31 Világ, 1918. XII. 11. 4. p. 32 HASS György: A szabadság tábornoka. Bartha Albert élete. Kairos Kiadó, Bp. 2002. 65-70. p. és a Világ, 1918. XII. 13. 5. p.