A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

SIPOS József: A pártok és a földreform előkészítése 1918 őszén

E lemondásokat és a kormányválságot Károlyi a december 11.-ei minisztertanácson jelentette be. Búza Barna lehetetlennek tartotta a tiszta polgári kormány létrehozását. Szerinte csak bal felé lehet tolni a kormány politikáját. A kormányválság megoldásáról kialakult vitában Garami Ernő kereskedelemügyi miniszter, az MSZDP egyik vezetője nagy hibának tartotta, hogy a „pártok világnézeti eltérései folytán keletkezett válságokban mindig csak a személyi részt nézték." A tárgyi kérdéseket kell megoldani — hangoztatta — és akkor a személyi kérdéseket gyorsan megoldhatják. Ebben igaza is volt, de a felmerült problémák kompromisszumos megoldása érdekében mégsem tett sokat. A földreformról azt állította, hogy csak két probléma kérdéses: „a föld elvétele és elosztása. Bizonyos vagyonmaximumokat el kell kobozni." 0 is az 500 és a 200 birtokmaximumot javasolta. Úgy vélte, a „kártalanításnál magas vagyonadóval ki lehet küszöbölni a járadék elvét." Új elemként beleegyezett, hogy a földosztásnál, akinek van készpénze, az vehet pénzért, vagy hitelbe. Ez a polgári pártok álláspontjának elismerését jelentette, így a kiosztandó földek egy része a parasztok magántulajdonába kerülhetett. Ugyanakkor hangsúlyozta: akinek nincs pénze, az „kapja a földet örökbérletül." Ez azt jelentette, hogy a földnélküliek többsége — mivel nem volt pénze —csak örökbérletként juthatott földhöz. Követelte a fokozatosan emelkedő földérték-adó kidolgozását, amit az új tulajdonosoknak az első három év letelte után az államnak kell majd fizetni. Az új tulajdonosokat kényszerszövetkezetekkel kívánta a föld megfelelő megmunkálására szorítani. A mezőgazdasági munkásokat széleskörű szociálpolitika kidolgozásával kívánta a szövetkezeti gazdálkodásra rávenni. Egyértelműen leszögezte: „az egyház és az állam szétválasztandó." A vagyonelkobzásnál szerinte: „nem lehet különbséget tenni egyház és nem egyház között." Ezért szükségesnek tartotta a vagyonadó azonnali kivetését és behajtását, illetve néhány ipari nagyüzem — mint például a Weiss Manfrédét — közlekedési vállalat, bánya- és kohómü szocializálását. Károlyi kompromisszumot javasolt: a közvélemény megnyugtatása érdekében bizonyos dolgokat (itt csak a földosztásra gondolhatott!) most kellene megoldani, a „szükséges nagy reformokat" pedig a nemzetgyűlésre bízzák. Ezt Kunfi helyeselte: elégségesnek tartotta a hadinyereségek azonnali elkobzását, a háború alatt szerzett földbirtokok kisajátítását, bizonyos üzemek szocializálását, a földreform alapjának megvetését és a mezőgazdasági szociálpolitika megteremtését. A többit nagy kérdést ő is a nemzetgyűlésre bízta volna. Ezzel szemben Garami kijelentette: a földreform kerettörvénnyel való elintézéséért nem tudná vállalni a felelősséget, „mert nem hiszi, hogy ebbe a szociáldemokrata párt beleegyezne." Károlyi viszont megállapította: a kormány polgári miniszterei egyetértenek abban, hogy a földbirtokreformról egyelőre csak egy kerettörvényt kellene elfogadni. A kormányválságot csak akkor lehet véglegesen megoldani, ha a szociáldemokrata párt, állást foglal ebben a kérdésben. Lovászy Márton a neki felajánlott belügyminiszteri tárcát nem fogadta el, így Nagy Vince lett a belügyminiszter. Búza Barna indítványára a Radikális Párt tartozó Rácz Gyula miniszteri tanácsost és Csizmadia Sándort, a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetségének elnökét a minisztertanács kinevezte föld-