A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

RESCH Béla – MARJANUCZ László: A magyar tudomány mecénása. Marczibányi István élete

Keleti Károly: Hazánk és Népe. (1867) Gyulai Pál: Költeményei. (1870) Hajnik Imre: Magyar alkotmány-és jogtörténet. (1870) Kautz Gyula: A politikai tudományok kézikönyve. (1876) Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára. (1873) Pesty Frigyes: Rég eltűnt vármegyék. (1880) Legtöbbször (négy ízben) Vörösmarty Mihály nyert nagyjutalmat, s háromszor nyerte el ugyanezt Arany János, Horváth Mihály, és Szalay László. A róla elnevezett akadémiai díj jutalmát a későbbi korok legkiemelkedőbb művészei és tudósai kapták meg egészen 1945-ig. A Marczibányi-díj pénzjutalmát 1944 februárjában adták ki utoljára, Rozlozsnyik Pál geológus kapta Dobsina környékének földtani viszonyai c. munkájáért. Az Akadémia 1946-i jelentése szerint, „mivel a háborúban az Akadémiára bízott alapítványok, saját vagyonával együtt semmivé váltak, mégis kívánatosnak tartja a hagyomány fenntartását, ezért legalább levélben elismerését fejezi ki a kimagasló alkotások iránt." így kapta meg a Marczibányi-jutalom elismerő levelét 1946-ban Jáky József, a talajtan egyetemi tanára és Békésy György fiziológus, egyetemi tanár, aki 1961-ben már mint az USA állampolgára, orvosi Nobel-díjat kapott a hallás élettanára vonatkozó eredményes kutatásaiért.

26 Marczibányi István magánemberként is sokat tett a hazai tudományosság előmozdításáért. „Háza nem egyedül a szenvedő emberiség biztos menhelye volt, — írja róla a Tudományos Gyűjtemény —, de a tudomány és művészeti kincsek tárháza, több tudós férfi gyülekező helye is". Privát módon is segítette a kortárs írók munkásságát. A Kovachichok, Révai Miklós, Verseghy Ferenc, Szekér Alajos és mások nemcsak nyájas fogadtatásban részesültek nála, hanem „hazafiúi segélyekben tudományos foglalatosságaik előmozdítása végett". 1810. december 21-én halt meg Budán utódok nélkül, és a Szent Erzsébet apácáknál temették el. Emlékét több magyar település, tér intézmény őrzi, de személye túllép a lokális kereteken, mert a polgárosodó magyar nemzet kulturális fölemelkedéséért dolgozott, jótékonykodó és mecénás tevékenysége beépült a magyar reformkor általános művelődéstörténetébe. Családja hírnevét és személyes gazdagságát azonban nemcsak ő fordította a „nemzeti felvirulás" előmozdítására, hanem testvérei, rokonai is. Marczibányi Lőrincnek volt még két fia: Lőrinc és Imre, ők alapították a csókái uradalmat. Lőrinc fiatalon meghalt Csókán (Torontál vármegye), Imre viszont jótékonyságban másik testvérével vetekedett. Nevéhez fűződött a lévai kegyesrendi gimnázium részére tett 10 500 Ft-os alapítvány. Marczibányi Lajosné (született: Motesiczky Mária) 1845-ben hozott létre alapítványt a Kisfaludy Társaság által jutalmazandó „költészeti művekre". Marczibányi Antal (csókái Marczibányi Imre fia) sokat szerepelt a közélet területén. A puchói születésű férfi a reformkorban többször volt Trencsén vármegye főszolgabírája, alispánja. 1825 és 1840 között részt vett valamennyi rendi országgyűlésen Trencsén vármegye liberális elveket valló követeként. Szűkebb hazá26 BÚZÁS László: i. m.