A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

RESCH Béla – MARJANUCZ László: A magyar tudomány mecénása. Marczibányi István élete

jában őt tekintették a szabadelvűek vezérének, részt vett a Magyar Tudományos Akadémia megalapításában, majd sikerült megtörnie a megyében Illésházy főispán kormánypárti önkényét. 1841-től Árva vármegye főispáni helytartója (adminisztrátora), amely kormánypárti állásnak számított, de a kormány reformhajlandósága miatt elvállalta. Ugyanezért fogadta el 1845-ben Trencsén vármegye főispáni méltóságát. 1847-ben 400 nemes magyar család szövetkezett a szerintük átgondolatlan szabadelvű reformmozgalom ellen, s ő volt az egyetlen az előkelők közül, aki e szövetkezés iránya ellen fölszólalt és különvált rangtársaitól. Ennek is köszönhető, hogy főispáni méltóságában meghagyta őt az 1848-as magyar kormány is, majd október 23-án az Országos Honvédelmi Bizottmány Trencsén vármegye kormánybiztosává nevezte ki. Bár még az év decemberében visszavonult a közélettől, a szabadságharc után mégis internálták Pozsonyba, s szabadságát csak pénzbírsággal tudta megváltani. Közben minden címétől megfosztották. Ezek után visszavonult a közélettől, s a családi hagyományokhoz híven jótékony intézkedéseinek szentelte életét. Elénk érdeklődést tanúsított a nemzeti tudományosság és irodalom kérdései iránt. Jelentős összegekkel járult hozzá a nagybátyja, Marczibányi István által létrehozott alapítvány, az MTA pesti palotájának építkezéseihez, a Nemzeti Színház alaptőkéjéhez. A Magyar Tudományos Akadémia 1863-ban választotta igazgató tanácsába, s elődei nyomdokain járva 1878-ig 49 400 koronát adományozott a tudós testületnek. 1883-ban bekövetkezett halálával a puchói Marczibányi-ág kihalt.

27 Magyarország egyik leggazdagabb nemzetsége férfiágon magvaszakadt, de a család által „nemesen felhasznált vagyonosság" emléküket sokáig fönntartja. Tudományos és gazdasági alkotásaik mellett nem lebecsülendő az az örökség sem, amely közéleti munkásságuk szellemi hatásaként érvényesült az egykori Csanád vármegye működésében. Marczibányi István életének nagyobb részét Makón töltötte. A talpra állás időszaka volt az a város történetében, mikor a török pusztítás után egyszerre kellett a jövőt építeni és az ország függetlenségét megvédeni. A Marczibányiak munkássága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Makó több mint 200 évig megyei székváros maradt, s a török utáni Csanád megyének legfejlettebb településévé vált. Várossá alakulásában jelentősek a közigazgatási, gazdasági momentumok, de igazi lényegét a szakadatlan érdekvédelmi harcban formálódott várostudat adta. Ez mintegy előiskoláját képezte a kultúra befogadásának, s ennek köszönhetően Makó körzetének nemcsak piaci, de szellemi központja is lett. A felemelkedéshez és növekedéshez szükséges feltételeket részben Marczibányi István teremtette meg. Többek között az ő és édesapja munkája által lerakott közigazgatási, birtokgazdálkodási alapokon épült az újkori vármegye és a legöntudatosabb alföldi város. 27 Magyar Nagylexikon 12. K. 683. NAGY Iván: Magyarország Családjai VII. 297-299.