A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

PÁL József: A szegedi zsidóság 1918 előtti gazdasági és társadalmi szerepe, a hitközösség és a zsidó egyletek szociálpolitikai tevékenysége

Ortodox zsidók A dualizmus időszakában Szegeden éltek ortodox zsidók is. Az ortodoxok szerint tilos bármilyen zsidó szokást, vagy ősöktől örökölt szabályt megváltoztatni, a rabbiknak jiddis nyelven kell beszélni. Ragaszkodnak az istentisztelet régi formáihoz, ellenzik az emancipációt, az asszimilációt, elvetik a centralizációt (országos elnökség létrehozását) stb.

117 Az ortodoxok csak elenyésző létszámban (1880-as években 14 fő) éltek, és rabbijuk sem volt. Paszkesz Bernát vezette a jegyzőkönyvüket. Hallani sem akartak a neológokkal való együttműködésről.

118 A hitközség iskolapolitikája Lelki táplálék nyújtása mellett, a hitközség segítséget nyújtott a zsidó gyermekek ismeretanyagának bővítésében, szellemi arculatának formálásában is. A kezdeti időszakban Szegeden letelepedett zsidó családok gyermekeit magántanítók tanították, bár a felsőbb rendeletek értelmében a zsidók is keresztény iskolákban taroztak volna taníttatni gyermekeiket. Egy 1809-ben kelt jelentés szerint azonban nemzeti iskolába egyetlen zsidó tanuló sem járt. 1820-ban a zsidóknak már volt egy négyosztályos magániskolájuk, mely a rabbi és a hitközségi választmány felügyelete alatt állt, és kizárólag tandíjakból tartotta fenn magát. Szegeden rövidesen másutt is jöttek létre ilyen iskolák, és az épületek falára, ahol ilyen iskolák működtek, nagy fekete ABC betűk voltak festve. Az ilyen házat a köznyelv ABC háznak nevezte. Ezekben az iskolákban a tanítás jobbára csak a héber olvasásra és írásra, az imákra, a tóra és más vallásos munkák ismeretére terjedt ki. A harmincas években felállított magániskolákban azonban már egyéb népiskolai tantárgyakat is tanítottak.

119 A hitközség 1839-ben iskola egyletet valamint iskola alapot létesített, és Mahler Izsák magániskoláját, hatósági közvetítéssel, 1840-ben átvette, bár az továbbra is magániskolaként működött. 1844-ben 3 osztályos nyilvános hitközségi fiúiskola nyílt, a teremépület szétválasztása után, a földszinti részen. Az iskola 1854-ben 4 osztályos lett, és 1863-ban két tantermet építettek hozzá. (Ezzel párhuzamosan a hitközségi vezetés a városi tanáccsal eltiltatta a magániskolák további működését.) A leányiskola 1851-ben indult, először 3 osztályos volt, és lakásokban folyt a tanítás, majd 1871-ben egy új épületet emeltek, melyben már négy osztályt tanítottak. Az 1879-es szegedi árvíz a fiúiskola 1863-ban épített két osztályát elpusztította, a fiúiskola a leányiskola helyére került át, a leányiskola pedig a teremépület emeleti részén (a hitközség nagytermében és irodájában) kapott elhelyezést. Ez az állapot 1883-ig tartott, és ekkor a Margit és a Zsinagóga (ma Margit és Bolyai) 117 Lásd: GONDA László: A zsidóság Magyarországon 1526-1945. Századvég Kiadó. 1992. 108-109. és 127-128. p. 118 Sz.N. 1886. jan. 9. 119 LŐW - KULINYI: i. m. 334. p.