A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

MEDGYESI Konstantin: „Makóról is lehetett látni, hogy recseg-ropog a rendszer, túl sok az ellentmondás”. A rendszerváltó évtized makóiságának természetrajzához

Nagy György Sándor, a Makó KC elnöke: — Gyakorlatilag a 90-es években alakult meg újra a Makó KC. Ugyanakkor komoly hagyományokkal rendelkezett a makói kézilabdázás. A 60-as évek elején is NB Il-es gárdája volt a városnak. 1992-ben Paku László, Puskás János és Szabó László alakították meg az egyesületet. Paku és Szabó Sonka régi játékos múlttal büszkélkedhet, Puskás Jancsi pedig egészen rutinos sportszervező, a sport szerelmese. Jómagam 1993-ban kerültem — Varga Sanyi után — a klub élére. Azóta vagyok a Makó KC elnöke. A legsikeresebb időszak az 1995-1996-os év volt, amikor a kupában a legjobb 8 közé jutott a csapat. A világ egyik legjobbja, a Fotex Veszprém ellen játszottunk a négy közé jutásért. Ugyanebben az esztendőben nyertük meg az NB Il-es bajnokságot. Akkor még nem volt megfelelő pályánk, s a Fotex ellen Szegeden kellett játszani. így is 2000 néző bíztatott bennünket. Oláh Sándor, egykori makói kézilabdás: — Az első pillanattól kezdve támogattam az újjászülető makói kézilabdát. Az első mérkőzést a Kálvin-téri pályán játszottuk. Gyakorlatilag a nulláról kellett indulni. Nagyon örülök, hogy sikerült a 90-es években Sonkáék generációjának az, ami nekünk, egy idősebb nemzedéknek korábban nem sikerült. Nagy György József, önkormányzati képviselő: — Ott voltam, amikor Sonka, Puskás János és Paku Laci kitalálta, hogy kell egy csapat. Ez jól hangzott. Akkor is önkormányzati képviselő voltam, megkerestek, hiszen a kézilabda pályán korábban sokszor találkoztunk. Sánta polgármesternél úgy vezettem elő az ügyet, hogy rögtön segítséget kapjon az egyesület. Sánta segített is. Elindult ismét a makói kézilabda. Bátai Gyula, a Nemzeti Sport makói tudósítója: — Nagyon lelkesedtem, amikor Sonkáék újraindították a kézilabdát a városban. Ott voltam az edzéseiken is. Mentem velük a vidéki meccsekre. A bajnokikról tudósítottam. Ha akkor lett volna Makónak sportcsarnoka, akkor a csapat már NB l-es lenne, olyan neki lendülés volt akkoriban. Az egész várost magával ragadta a kézilabdások teljesítménye. A kupameccseket Szegeden keUett játszani. A Nyíregyháza elleni „hazai", vagyis szegedi összecsapásra két ezer makói ment be. A visszavágóra, Nyíregyházára háromszáz szurkoló kísérte el a kedvenceket. Nem is emlékszem olyan helyi sporteseményre, ami ennyire lázba hozta volna a makóiakat. Szerintem ez volt a csúcs. Nagy György József, önkormányzati képviselő: — Komoly sikerei voltak a csapatnak. Szerintem azért, mert rutinos, a kézüabdát nagyon szerető játékosokból állt össze a társaság. Képesek voltak a fiúk nagy dolgokra, ezek főként a kupaküzdelmek során jöttek ki. Volt amikor csak a Fotex tudta megállítani a makói kéziseket. Elcsapatok véreztek el a makóiak miatt, mint például a Tatabánya. Öregbítették a srácok a makói kézilabda hírnevét, de ennél talán még lényegesebb, felrázták a szurkolótábort.