A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

MEDGYESI Konstantin: „Makóról is lehetett látni, hogy recseg-ropog a rendszer, túl sok az ellentmondás”. A rendszerváltó évtized makóiságának természetrajzához

Bátai Gyula, a Nemzeti Sport makói tudósítója: — Öt korábbi válogatott játékos játszott akkor a Makóban. A 8 közé jutott a csapat NB II-esként a magyar kupában. Heti két edzéssel ez óriási dolog volt. Nagyon szívesen emlékszem vissza erre, még most is megszoktam nézni kazettán e meccseket. (Délvilág, 1996. január 10.) „A kézilabda sava-borsa nem hiányzott tegnap az újszegedi Sportcsarnokból, hiszen kétezer néző töltötte meg a sportcsarnokot. Makóról úgy özönlöttek a 43-as úton a kézilabda hívei, mintha a Maros árhulláma elől menekültek volna. Gépjárműbe ült fiatal, öreg, gyerek és nő. Ki dobbal, ki dudával, ki pedig a hangjával készült a nagy derbire, ugyanis a sportág városi történetében először a férfi kézilabda csapat a legjobb nyolc közé jutott a Magyar Kupában. Az ellenfél pedig nem akármilyen gárda volt, hisz Pakuék a válogatottak egész sorát felvonultató Veszprémet húzták ki... Azért mindenki reménykedett ezen az estén, de most is bebizonyosodott, egy NB Il-es gárda az éllovassal szemben még "hazai pályán" sem lehet esélyes. Makó KC - Fotex Veszprém: 17-37." Almási Pál, iskolaigazgató: — Mondd meg, a makói foci csapatban hány makói származású játékos van? Mennyien kezdők? Ménesi Gábor egyedül, hogy segítsek. A mai labdarúgókról viszont az elmondható, legalább ide költöztek. Nem makóiak, de mivel itt futballoznak, ezért letelepedtek a városban. A kevés helyi illetőségű játékos miatt óhatatlanul csökkent a nézőszám. Ahhoz képest azonban, hogy mennyi szurkoló követ mondjuk egy budapesti NB l-es találkozót, ahhoz képest Makó jól áll. Többen vannak egy makói meccsen, mint az MTK mérkőzésein. Igazán nagy nézőszám akkor lenne, ha megyei l-es lenne a Makó, s minden ellenfélnek rúgna 15 gólt. Kolozsvári János, a Makó FC edzője: — Amikor a makói meccsek nézőszám csökkenéséről beszélünk, nem hagyható figyelmen kívül, hogy a város lakossága is fogyóban van. Az érdeklődők száma is csökken. Hiába az eredmények, kevesebb a drukker. Az is ide tartozik, amikor megy a csapatnak, akkor értelemszerűen többen kíváncsiak rá, mint amikor nem halad úgy a szekér. Az NB Ill-ban 1200-an is ültek a lelátón, utána tavasszal az NB II-ben nem jöttek úgy az eredmények, akkor visszaesés következett, jó ha, volt 500 néző. Szegények az emberek, gyakran nincs pénzük arra a 400 forintos jegyre. Vízi István, a Makó FC vezetője: — A 90-es évek elején a megyei I. osztályban szerepelt a csapat. Amikor megnyertük a bajnokságot 1992-ben, akkor átlagosan 1300 néző volt a hazai meccseinken. Ebbe bele kell érteni azt is, amikor egy-egy mérkőzésre Szegedről, Vásárhelyről átjöttek akár háromszázan is, ha éppen ellenük játszottunk. Épp a múltkor készítettünk egy vizsgálatot, hogy az előző évtized kezdetén mennyi nyugdíjas és mennyi teljes árú bérletet adtunk el. A bérletesek nagy része nyugdíjas volt. 1995