A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

PÁL József: Szegedi izraelita jótékony nőegylet szociálpolitikai tevékenysége 1835-1918-ig

volt földíszítve, a nőegylet elnöknője most is mindenkit szívélyes, lebilincselő fogadtatásban részesített. De az újságíró nem ebben látja a maradandót, a felejthetetlent, hanem abban, hogy a bál a szegényekért, a nyomorgókért van, hogy a bájos hölgyek a szegények nyomorának enyhítői. „A maradandó a szegények és árvák hálarebegése, kik e vígalom gyümölcseit élvezik, oly gyümölcsöket, melyek minden évszakban frissek és jóízűek, melyek az éhezőket és szomjúhozókat üdítik, a gyámoltalanokat és elhagyatottakat fönntartják. És midőn egy nagy költő szavait kis változtatással idézzük: Sie nahen, Sie kommen, die Himmlischen alle, Mit Göttinen füllt sich die irdische Halle. (Közelednek, jönnek mind a mennyei lények, Az istennőkkel megtelik a földi terem.) Az istennők alatt ugyanazon kecses bálhölgyeinket értjük, kik mint „égiek" a nyomorultak gondviselését tűzték ki fönséges céljukul, mennyei kezeikkel áldást és örömet hintve a szemérmetes szegények titkos hajlékaiba, új életre támasztva az árvák csüggedő reményeit." (Ugyanott: 1870. febr. 13.) Az eddigi táncvigalmakra az volt a jellemző, hogy azokon alig-alig jelentek meg keresztény családok, viszont a zsidók is távol tartották magukat a keresztény rendezvényektől. (Lásd: Ugyanott. 1872. jan. 14.) Az áttörés az 1872. jan. 25-i bálon történt. A báli tudósító lelkendezve ír arról, hogy ezúttal keresztény családok is szép számmal megjelentek. Ennek nem csupán erkölcsi értékét látja, hanem azt is, hogy az esztétikai érzékre is kedvezően hat, mivel a táncolók színvegyülete is szebb lett ezáltal: „Mert nem szebb látvány-e az, ha Hebron völgyének rózsái mellett ott látjuk díszelegni ama másik keleti faj szépségeit is, melynek fő jellemvonása a dal ez ismert tételében nyilvánul: Se nem szőke, se nem barna, magyaros." (Ugyanott: 1872. jan. 24, 28.) A bál előtt most is árusítottak tiszteletjegyet. Ez úgy történt, hogy a nőegylet ezzel megbízott tagjai fölosztották maguk között a várost, és párosával fölkeresték a területükön lévő jelentősebb személyeket, vállalatokat, intézményeket. Látogatáskor erőteljesen hangsúlyozták a bál jótékony jellegét. Az eredmény jelentős felülfizetésekben mutatkozott, mely egyúttal kifejezte a jegyet vásárló személynek az egyletet támogató szándékát is. így születtek az egyes íveken üyen felülfizetések: Polgár Kohen Teréz és Déri Krausz Gizella ívén: Eisenstadter Sándor és Tsa 25 frt, Szegedi Általános Takarékpénztár 15 frt, Első Magyar Biztosító Társaság 15 frt, Eisenstadter Nanett 15 frt.) Grossmann Fülöpné és Lusztig Ferencné ívén: Forgalmi Bank 25 frt, Guttmann és Eisler 10 frt, Eisenstadter István 10 frt. Weizenkorn Cecilia és Steiner Teréz ívén: Beck Zsófia 40 frt, Herzberger Frigyes 20 frt. Kohen Johanna ívén: Eisenstadter Amália (Bécsből) 10 frt, Eisenstadter Ernest (Bécsből) 10 frt, Erdélyi Náci és zenekara 10 frt. (Ugyanott: 1872. febr. 4.)