A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

PÁL József: Szegedi izraelita jótékony nőegylet szociálpolitikai tevékenysége 1835-1918-ig

A farsangi bálok sorozata 1874-ben megszakadt a gazdasági nehézségek miatt, sőt Kohen Johanna megfogalmazása szerint még „piruló kér égetőket" sem küldenek, de aki az egyletet támogatni akarja, küldjön pénzt. Az adományokat a Szegedi Híradó hasábjain nyugtázták. Az összes adomány csak 440 frt-ot tett ki. Jelentősen elmaradt tehát a bálok jövedelmétől. (Ugyanott: 1874. jan. 21, 25, febr. 1, 8, 15, 22) Az 1875. jan. 20-i táncvigalmon tartották a nőegylet és Kohen Johanna elnökségének 40-ik évfordulóját. Erre a bálra született Czapik János „Örömcsárdás"-a, (Jubileumi csárdása) Kohen Johanna köszöntésére. A bálon megjelentek a városi hatalmasságok is, élükön Dáni Ferenc főispánnal. Más keresztény családok is nagy számmal voltak jelen, a báli tudósító nagy örömére, aki megfogalmazta azt az óhaját, hogy: „Ideje volna már komolyan hozzáfogni mindkét részről az oktalan válaszfalak lerombolásához." (Ugyanott: 1875. jan. 24.) A bál tiszta bevétele meghaladta az 1 ezer frt-ot. (Ugyanott. 1875. jan. 31.) Az 1876-os év farsangján nem volt bál, de gyűjtőmunka folyt, adakozások is történtek szép számmal, Bécsből illetve Pestről is érkeztek pénzküldemények, és összesen 391 frt. gyűlt össze. A báli bevételtől természetesen most is jelentősen elmaradt az összegyűlt pénzmennyiség. (Ugyanott: 1876. febr. 2, 9, 13, 23, márc. 5.) Az 1877. jan. 27-i bálról a tudósító nem sok újat tud mondani: „A köztiszteletben álló Kohen Johanna úrnő most is kedélyes, ifjú lelkű s szeretetreméltó bálanya volt, mint évek hosszú sora óta." A hölgyközönség nagyobb része most is zsidó menyecskékből állt, fényes toalettekben: „A hölgyközönség túlnyomó részét most is, mint azelőtt, szép zsidó hölgyeink képezték, ízléses, finom, de nem kis részben fényes csillogó toüettekben. Sáron rózsái — legnagyobbrészt menyecskék voltak — kevésbé hódoltak az egyszerűségnek. A mulatság kedélyes fesztelenséggel folyt hajnalig." Az összes bevétel 1134 frt. volt és egy 5 frankos arany, egy ezüst forintos és három ezüst húszas.(Ugyanott: 1877. jan. 28, febr. 7, 9.) Az 1879. jan. 25-i báli beszámoló írója — Kákay Aranyos — csupa elragadtatott jelzőket használ az első jelmezbál leírására: „Mint előre várható volt, a bál, várakozáson felül sikerült, és valláskülönbség nélkül jelent meg azon városunk közönsége, oly nagy számmal, hogy a kitűnő ízléssel díszített bálterem alig volt elég befogadására... Amiért nagy dicséret illeti a bál háziasszonyait (az izraelita nőegylet vezérhölgyeit) az azon szellem megteremtése, mely a bált átlengte: Az igazi szívélyesség, a fesztelenség verőfénye sütött keresztül a gázsugarakon, sokkal fényesebben azoknál. Mintha egy családi estélyen lett volna az óriási közönség, hol még az idegenre is ismerősen mosolyogtak, hol rangban az az első, aki az akar lenni." (Sz.N. 1879. jan. 28.) Az 1880. febr. 12-én tartott bál színhelye a Kass Vigadó Lloyd terme volt, melyet a Lloyd társulat díjtalanul átengedett. A légszesz társulat is elengedte a világítási költség felét. A vendégeket özv. Kohen Johanna, dr. Rósa Izsóné, Prosznitz Vilmosné, Arany Károlyné, Freuer Józsefné és Lőwinger Salamonné üdvözölte, akik között olyan előkelőségek voltak, mint Kállay Albert főispán, Görgey Kornél tábornok. (Ugyanott. 1880. febr. 12, 13, 18.)