A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

PÁL József: Szegedi izraelita jótékony nőegylet szociálpolitikai tevékenysége 1835-1918-ig

Táncvigalmak — táncestélyek — bálok Ezek voltak a nőegylet legnagyobb nyilvánosságot kapó, és a legnagyobb jövedelmet hajtó rendezvényei. A sajtóban is nagy teret kaptak az előkészületek, színes tudósítások jelentek meg az eseményekről, és az anyagi eredményességről is beszámoltak. Táncvigalmakat először a hitközség rendezett az 1830-as években a szegények majd az iskola javára. A nőegylet először 1847-ben rendezett táncvigalmat a hitközség nagytermében, és egészen 1856-ig itt tartották azokat. Az 1857-től 1864-ig tartott rendezvényeknek pedig a felsővárosi kaszinó volt a színhelye. (Lőw-Kulinyi: Idézett mű. 308-309. old.) 1865. jan. 10-én, már a színház nagytermében tartották a táncestélyt, és tombola sorsjátékkal kapcsolták egybe. A több száz nyereménytárgyat a hitközség tagjai adták össze. A belépődíjak a következők voltak: alsó páholy 5 frt, felső páholy 4 frt, egy személyre szóló belépő lfrt, a sorsjegy ára pedig 20 krajcár volt. A belépőjegyeket és a sorsjegyeket az egylet elnöknője és a kilenc választmányi tag árusította. A bevétel meghaladta az 1 ezer forintot, amiből természetesen le kellett vonni a kiadásokat, így a tiszta bevétel 700 forint körül mozgott. (Sz.H. 1875. jan. 1, 5, 15.) Az 1868. jan. 18-án a színház nagytermében rendezett bálon már 900 frt. volt a tiszta bevétel. (Ugyanott: 1868. jan. 23.) Az 1869. jan. 23-i táncvigalmat azért kell megemlíteni, mert eddig ez volt a leglátogatottabb rendezvény, másodszor itt találkozunk először egy 20 nőből és 15 férfiból álló rendezőbizottsággal. Harmadszor itt árusítottak először tisztelet jegyeket, melyeket Bécsbe, Pestre és a környező helységekbe is elküldtek. Ezekre jelentős felülfizetések történtek: Wahrmann Mór (Pestről) 20 frt-ot, Eisenstadter Amália (Bécsből) 10 frt-ot, Kárász Benő 10 frt-ot, Scheinberger Eleonóra 10 frt-ot fizetett. (Ugyanott: 1869. jan. 28, febr. 4.) Az 1870. febr. 10-i táncvigalom rendkívüli körülmények közepette zajlott. A színházban rendezett bállal egy időben ugyanis a belvárosi sétányon egy ellen bált rendeztek, mégpedig a zsidó hitközség néhány tagja, a nőegylet jótékony célú bálja ellen demonstrálva. A Szegedi Hírlap újságírója felháborodott hangon ítéli el a rendezvényt: „Úgy értesültünk ugyanis — éspedig több megbízható forrásból —, hogy e mulatság demonstráció volt az izraelita nőegylet jótékony célú bálja ellen. Hogy miért? azt fölösleges kutatnunk, mert a sétányi vigalom rendezői úgysem tudnának fölhozni olyan okot, mely előttünk e tettöket menthetné. Mondják, hogy jól mulattak. Vígságuk közepette nem jutotté eszükbe, hány szegénynek szájából táncolták ki a falatot? Denique (tehát — P. J.) úgy látszik, hogy a rossz példa ragadósabb a jónál, s izraelita polgártársaink — talán mert egyenlők lettek már velünk polgári jogokban — tetteikben sem akarnak különbözni tőlünk, s szépen szegre akasztják a régi jó egyetértést." A színházban tartott bál a szokásos körülmények között zajlott. A tudósító szerint a színházterem most is szerfölött ízlésesen, szemeket gyönyörködtetően