A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

PÁL József: Szegedi izraelita jótékony nőegylet szociálpolitikai tevékenysége 1835-1918-ig

lommal és kiváló szakértelemmel vezetett kórházuk eredményes működéséért a legfelsőbb szolgálat nevében mélyen érzett hálás köszönetemet, és kérem mindazoknak tolmácsolni, akik önzetlen, kitartó munkájukkal mindenkor a betegek és sebesültek jólétének előmozdítása érdekében fáradoztak. A betegeknek ápr. 15-én d.u. 3-órakor való átvétele és elszállítása érdekében intézkedtem." (Sz.N. 1916. ápr. 4.) A kórház felszámolása előtt a betegek is nyilvános köszönetet mondtak. Köszönő levelüket elküldték a Szegedi Napló és a Délmagyarország szerkesztőségébe is. Az utóbbi teljes terjedelmében közölte, ezért ezt idézzük. „Szegedi Zsidó Nőegylet Kórház vezetőségének. Szeged. Alulírottak ezennel köszönetet mondunk a Szegedi Zsidó Nőegyleti Kórház vezetőségének a kórház megszűnése alkalmával, az összes sebesültek és betegek nevében. Mielőtt azonban eltávoznánk, visszagondolunk mindazon jóságokra, amelyben betegségünk alatt részesültünk, soha sem fogjuk elfelejteni azt a buzgó és lelkiismeretes ápolást, melyben minket, mint beteg harcosokat részesíteni kegyesek voltak. Fogadja az egylet elnöknője, özv. Holtzer Jakabné úrnő, Holló Simonne dr.-né igazgatónő és Zuckermann Szerén kisasszony, valamint az egylet minden egyes tagja köszönetünket, és kérjük a jó Istent, hogy áldja meg ezen hazafias cselekedetükért. Továbbá köszönettel tartozunk Breider Henrikné úrnőnek, aki bennünket, anyai gyöngéd szeretettel és gonddal ápolt és kezelt, nem ismerve semmi fáradságot, nem ismerve pihenőt, éjjelt nappallá tett értünk, hogy megrongált egészségi állapotunkat mielőbb visszanyerjük, miért is ezúton mondunk köszönetet. A jó Isten áldja érte. Az összes betegek nevében Halász Ferenc, Táborszky Ignác. " (Dm. 1916. ápr. 11.) Mivel a szegedi zsidóság bőkezűen adakozott a kórház létesítésére, illetve működtetésére, és mivel a vártnál hamarabb szűnt meg, az összegyűlt 30 ezer koronából megmaradt 17 ezer korona. A megmaradt pénz további sorsának eldöntésére 1916. szept. 15-re rendkívüli közgyűlést hívtak össze. Ezen az elnöknő javaslatára olyan határozat született, hogy a háborúban elesettek özvegyei és árvái számára külön hadiözvegy és árvaalapot létesítenek. Ennek nem csupán a kamatai, hanem az alaptőke egy része is felhasználható lesz. (Ugyanott. 1916. szept. 19.) NŐEGYLET JÖVEDELEMFORRÁSAI Felvételi és tagdíjak Korábban már volt róla szó, hogy a tagok kezdetben heti két garast, később hat krajcárt fizettek. Majd ez évi díjjá változott. Először 2, majd 2,5 frt-ot fizettek. A tagdíj 1869-től évi 5 frt-ra, illetve koronára emelkedett, és a felvételi díj pedig legalább 10 frt. volt. A növekvő taglétszám és növekvő tagdíj sem volt azonban elég arra, hogy az egyre bővülő szociális tevékenységet fedezzék. Más bevételi források után kellett nézni. Ez a törekvés eredményezte a táncestélyek rendezését.