A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

GLÜCK Jenő: Az aradi 1848/49-es gyűjtemény és a 13 vértanú emlékezete

Külön szakaszt szenteltek a Bem tábornok vezette győztes hadjáratnak, amely csaknem az egész Erdélyi Nagyfejedelemséget és a Bánságot felszabadította 1849 első hónapjaiban. Részletes bemutatásra kerültek a magyar-román megbékélési tárgyalások, elsősorban Dragos János tragikusvégű missziója, Avram Jancu táborában 1849 tavaszán és a szegedi egyezmény, amely végül, bár elkésve, eredményt hozott (1849 július 14). A látogató fogalmat alkothatott a cári intervencióról, a világosi és más helyeken végbement fegyverletételről, valamint az ezeket követő megtorlásokról. Tág teret biztosítottak a 13 vértanú aradi kivégzésének (1849. október 6), valamint a többi halálos ítélet végrehajtásáról. Jelentős anyag szemléltette a börtönökbe zárt, forradalmárok életét, valamint a császári hadseregbe sorozott honvédeknek sorsát. Végül a kiállítás érzékeltette, hogy a forradalom bukása ellenére vívmányainak nagyrésze, mint a jobbágy-felszabadítás, továbbra is érvényben maradt. A közönség különös érdeklődéssel szemlélte a kiállítás legfontosabb tárgyait. Ezek között szerepelt Petőfi kardja és dohány zacskója, Bem tábornok pisztolyai, számos zászló, Dragos János útitáskája, amelyet közvetítő útjain használt, a Kossuth-bankók prése, a sérült Damjanich tábornok pihenő karosszéke stb. A múzeum 1960-ig fennállt változatlan állapotban, habár sok bírálat érte, főleg a honvédzászlók kiállításáért. Az említett évben egy Stoian nevű minisztériumi inspektor kezdeményezésére és a helyi tényezők hozzájárulásával lebontották és csupán néhány aradi eseményt hagytak meg. Az egyoldalú intézkedés azonban tiltakozást váltott ki egyrészt tudományos, másrészt az állami központi vezetésben helyet foglaló magyar tényezők részéről. Pár hónapi huza-vona után központi intézkedésre a múzeumot bizonyos anyagok kihagyásával visszaállították. A múzeum állagából azonban utóbb kivontak bizonyos tárgyakat, amelyeket a bukaresti központi történelmi múzeumba szállítottak, mint például Petőfi Sándor kardját és dohányzacskóját. A rendelkezésre álló dokumentum anyag nagyrészét a helyi Nemzeti Levéltárba helyezték át, mint például a komáromi Vár védelmére vonatkozó okmányokat. Az 1848-49-es múzeum 1978-ig állt fenn. Ekkor át kellett adja helyét a szocialista „megvalósításoknak" és 1990 után sem állították helyre. Az 1848/49-es gyűjtemény egy része jelenleg a történelmi múzeum keretében foglal el szerény helyet, beépítve egy hosszú folyamatba, amely az őskortól közel napjainkig terjed. Valójában e keretbe is a román forradalom bemutatása a fő cél, amit a térképek különösen érzékeltetnek. Némi teret engedtek az aradi eseményeknek, mint a helyi városvezetőség választása 1848 májusában, valamennyi nemzetiség részvételével. Fény derült a császárhű vár ostromára (1848-49) és utalnak a temesvári hasonló hadműveletekre, amelyeket időlegesen Leiningen-Westerburg Károly tábornok irányított. A jobbágy-felszabadítás nem szerepel, de hely adtak azoknak a helyi mozgalmaknak, amelyek a meg nem oldott sérelmek nyomán keletkeztek (Kovaszinc, Gyulavarsánd, Komlós).