A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

ZOMBORI István: Adatok a Szeged-alsóvárosi Ferences kolostor 20. századi történetéhez (A Historia Domus alapján)

két orosz katona meglátogatta a kolostort és rövid ideig beszélgettek, majd eltávoztak. Nem derült ki számunkra, hogy ez a beszélgetés kik révén és milyen nyelven történt. (A ferencesek között többen is voltak, akik jól tudtak szlovákul, bizonyára ezeknek nem okozott nehézséget az orosz). Külön kitér arra, hogy elsősorban a nők gyakran jöttek éjszakát is a kolostorban tölteni, mert féltek attól, hogy az orosz katonaság erőszakának áldozatul esnek. Értesülünk arról is, hogy október-november folyamán igyekeznek normalizálni a hitéletet és az istentiszteleteket megtartani, illetve november folyamán megkezdeni a hitoktatást is az iskolákban. Azonban tüzelőanyag híján az iskolákban a télen nem tartottak órát. Mivel a templom ablakai kitörtek, olyan hideg volt ott, hogy a misézést is csak a gyóntató-folyosón tarthatták egész tél folyamán, amelyet nagynehezen be tudtak fűteni. Itt ismét a katakombái légkörre hivatkozik. Ugyanakkor keserűen írja le, (november 11) hogy nagyon kevés hívő jár templomba, kiváltképp férfiak, aminek az az oka, hogy a megszálló orosz hatóságok és katonák előszeretettel fogdosták össze a vasárnapi istentiszteletről kijövő és hazatérő férfiakat, hogy közmunkára vigyék. 1945-ről megjegyzi, hogy nagyon sok sebesült van a városban, orosz és magyar katonák egyaránt, kiváltképp a fogságba esett sérült magyar katonákat sajnálja. Ebből megismerjük a körülményeket, ahogy a kolostor az alsóvárosi hívők segítségével rendszeres ebédfőzéssel látja el a hadifoglyokat. Egyúttal nekifogtak a gyűjtésnek és 1945 nyarára sikerült a templom kitört ablakait pótolni. Az ablakok pótlása kapcsán megjegyzi, hogy nagy áldozatok révén sikerült megoldani, de érződik a büszkeség, amikor arról szól, a szegedi templomok közül az övéket, az Alsóvárosi templomot sikerült elsőnek rendbehozni a háborús pusztítások után. Ebben ugyanazt igyekezetet, elszánt akaratot látjuk, mint 1921-ben, amikor az I. világháborúban elvitt harangokat Szegeden szintén Alsóvároson sikerült elsőként pótolni.

7 Kiváltképp a Ferences harmadrend tagjait dicséri. Büszkén említi, hogy 1945 szeptemberében megkezdődött az iskolai oktatás. 1946-ról beszámol arról, hogy a ferencesek, akik Szeged-alsóvárosi tevékenységüket természetesen szélesebb körben, azaz Kecskés-telepen, Klebelsberg- (Hattyas) telepen, továbbá Szentmihályteleken folytatták, illetve az ún. többnapos missziók révén a Szegedet körülvevő tanyavilágra is kiterjesztették. Mint írja az 1946-os bejegyzésnél, mintegy 24.000 lélek gondozását végezték az alsóvárosi ferencesek. Bár a forrás bejegyzésénél Szeged 1947. május ll.-i dátummal látja el az egyvégtében megírt hiánypótlást, valójában 1946-ig megy el. 1946 augusztusában már az új házfőnök, páter Návay Kapisztrán veszi át a História Domus vezetését. Nem tér ki rá különösebben, de páter Vencel 1946 nyarán történt máriagyűdi áthelyezése azért volt indokolt, mert mint az egyik legdinamikusabb, legaktívabb ferences pap kihívta a szegedi kommunista városi vezetők ellenszenvét. Ezért a rend vezetése jónak látta páter Vencel életének és személyének megkímélése érdekében, hogy őt az egyház elleni küzdelmek egyik főfrontjává vált Szegedről a jóval csöndesebb Máriagyűdre helyezze át, (ahová egyébként a politikai támadások tüzébe került páter Zadravecz Istvánt is helyezték).

8 A házfőnök szám7 Ld. MEDGYESI Konstantin, 2001. 8 ZOMBORI I. im.