A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

ZOMBORI István: Adatok a Szeged-alsóvárosi Ferences kolostor 20. századi történetéhez (A Historia Domus alapján)

gondját jelentette, még békeidőben is. A háborús időkben pedig a török kortól kezdve a 20. század közepéig ez állandó problémát jelentett. Az ebédlő fölszerelése tartalmazza azokat a könyveket, amelyek az az étkezések alatti szerzetesrendeknél kötelező felolvasások számára szükséges. így találjuk itt Necrológium, Regula a Statútumokkal, a Szentírás, Martyrologium Seraph Comp. Apóst. Constitutionum stb., mindez egyúttal a napi olvasmányokról is vall. Mindezek azt bizonyítják, hogy a ferencesek a 20. század első felében tisztes szegénységben végezték napi munkájukat. Az is megállapítható, hogy valamennyiük szobája, lakó-alkalmatossága, nyilván az épület vizes, nyirkos volta miatt az emeleten található. Itt folyóvíz, külön kialakított WC nem volt. Adataink szerint P. Vendel vezettette be a vizet az emeletre, akkor készült ott az első fürdőszoba is.

5 Ezek a földszinti részen voltak elhelyezve. Az is látható, hogy a házfőnök és az egyes fölszentelt papok, illetve testvérek szobáinak berendezése között különösebb eltérés nem figyelhető meg. Egyes személyek igényességét, vagy saját ízlését tükrözi, amennyiben egy-egy szobában a szigorúan szükséges használati tárgyakon túl esetleg egy-két, szobor vagy kép található. Külön figyelmet igényel a konyha, kamra, pince stb. leírása és az egyéb gazdasági létesítményeké. Mindezek segítségével képet kaphatunk, hogy éltek és hogy végezték tevékenységüket az itteni atyák. Az látható, hogy helyszűkében nem szenvedtek és az egyes szobák, amelyek csak számmal vannak föltüntetve, nyilvánvalóan olyan üres cellák voltak, amelyekben adott esetben vendégeket helyezhettek el. Ugyanakkor a konyha és az ebédlő adottságai lehetővé tették, hogy itt szükség esetén nagyobb létszámú vendégeket is élelemmel elláthassák. Úgy gondoljuk, hogy ez a ránk maradt leltár rendkívül értékes és komoly adalék az említett egyháztörténeti vonatkozáson túl, a 20. század első felének Szeged-alsóvárosi körülményeire, adottságaira, kultúrtörténeti, és életmód történeti szempontból is figyelemre méltók. Tükröződik benne az is, hogy a ferencesek az őket mindig támogató, segítő alsóvárosi hívekkel együtt mindenre, sokszor erejüket meghaladó áldozatokra is vállalkoztak, hogy a templom díszítését, gazdagságát fokozzák. De mindezt nem öncélúan, hiúságból, hanem a pompa növelésével az Isten, a Szűzanya iránti tiszteletet, szeretetet, mélységes, hitüket kívánták kinyilvánítani. Erről is tanúskodik e leltár. * * * A második forrás, egy rendkívül értékes áttekintés a II. világháború utolsó hónapjairól, a Szegedet ért bombázásokról és az ezt követő nehéz kibontakozásról, a béke első éveiről A részlet, amelyet közlünk, az 1944-1946. december 31.-e közti időszak megörökítése a História Domus-ban. Ez azért fontos, mert gyakorlatilag a II. világháború végét, az oroszok bejövetelét, valamint a meginduló '45 utáni időszak eseményeit tárja elénk. A köztörténelem ismeretében részleteiben követjük azt a nehéz küzdelmet, amelyet valóban apolitikusnak mondható ferencesek mindennapi életünkben folytattak és láthatjuk megpróbáltatásokat, amelyeket kény5 A kolostor egykori felosztását, az egyes szobák helyét illetően a legtöbb információt Hegyi Ferenctől kaptuk, akinek itt mondunk köszönetet.