A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

MEDGYESI Konstantin: „Makóról is lehetett látni, hogy recseg-ropog a rendszer, túl sok az ellentmondás”. A rendszerváltó évtized makóiságának természetrajzához

— ami tulajdonképpen az én magánvállalkozásom volt — hogy tőkém nem volt. Csak a korábbi évtizedekben felhalmozott szellemi tőkével rendelkeztünk. Hittem abban, hogy majd sikerül kivívni a pénzügyi függetlenséget, de ez nagy tévedésnek bizonyult. Nem láttuk át a gazdasági törvényszerűségeket, meggondolatlanul ugrottunk bele ebbe a vállalkozásba. Az újság megszűnése szomorú következménye ennek a gazdaságüag anarchikus, értékeket nem igazán tisztelő társadalmi közegnek, amiben a 90-es években éltünk. (A Makói Hét utolsó számának vezércikkéből, 1997 Karácsony.) „Hosszú és nehéz volt. A Makói Hét küencvenegy számát egy népes csapat — úgy félszázán — egy fillér nélkül hihetetlen buzgalommal írta, szerkesztette. A pénz a nyomdára keUett, meg az adóra. Rendkívüli huszonegy hónapot éltünk át. A Lap olyan embereket hozott össze, akik önzetlenül használni szerettek volna városunknak. Véleményüket nem titkolhatták, mert különben vége a varázslatnak, oda hitelünk, a gerincünk. Rendületlenül mondtuk a magunkét, a helyi hatalom nagy bánatára... Körbepillantottunk a közéleti mezőn, és megáUapítottuk, most már tovább egy csepp véráldozatot sem. Nincs itt az ideje; a hatalom arrogáns, az Olvasó kinek kegyeit közel két éven át kerestük, szegény. Napról-napra szegényebb. Hogyan várhatnánk el tőle, hogy mecenálja a lapját?" P. Bodzsár Erzsébet, újságíró, 1998-tól önkormányzati képviselő: — Amennyiben tovább működik a Makói Hét, akkor én nem indulok el az önkormányzati választásokon képviselőjelöltként. Mindig újságírónak vaUottam magam, nem vagyok politikus. Belesodródtam a közéletbe — éppen a Makói Hét kudarcai folytán. Csatáimat, melyeket megvívtam a lap hasábjain, az újság ellehetetlenülése miatt nem tudtam folytatni. Egy új terepet kellett keresnem, hogy azokról a kérdésekről tudjak szólni, amit fontosnak tartok. Megszűnt a lap és helyette jött a közélet. A Makói Hét nem készítette elő képviselőségemet, mert nem akartam képviselő lenni, ha létezik a lap. Ami a politikában és az újságírásban közös számomra, hogy mindkét területen az embereket érintő ügyeket tartom a legfontosabbnak. Szabó Imre, újságíró: — Bodzsár Erzsinek ott a helye a közéletben. Az egyik legjobb képviselő az ellenzéki oldalon. Megvan a tapasztalata, az éleslátása, fölkészültsége. Minden testületi ülésen részt vesz, követi az ügyeket. Jól tud beszélni, nyilván az újságírói tapasztalata ebben közrejátszik. * * * Tóth Kása László autókereskedő: — Nem mindenki szeret eljárni a kocsmába. A foci meUett viszont meg tudjuk beszélni a napi gondokat, meg amire van idő. Ki tudunk kapcsolódni. A mai világban igen nagy fizikai és szellemi erőt igényel bármelyik munkahely. A foci