A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

MEDGYESI Konstantin: „Makóról is lehetett látni, hogy recseg-ropog a rendszer, túl sok az ellentmondás”. A rendszerváltó évtized makóiságának természetrajzához

közben viszont elfelejtesz mindent. Felszabadult, vidám tudsz lenni, a feszített nap után fel lehet oldódni. Focizik a pedagógus, az orvos, a melós, a vállalkozó. A társadalmi rétegződés persze megfigyelhető a csapatok felépülésében is. Előfordul, hogy egy vegyes társaság áll össze, de talán gyakoribb, hogy mondjuk a váUalkozók külön csapatba tömörülnek és a melósoknak is megvan a maguk gárdája. A napi gondjainkról is jobban tudnak így beszélni az emberek. A különböző rétegeknek más problémáik akadnak az életben, emiatt a beszédtéma is eltér. Egy vállalkozónak nem az a gondja, mint egy gyári munkásnak. Nekünk, váUalkozóknak sok törvényt kell ismernünk, a melóst meg inkább az foglalkoztatja, hogy a munkahelye megmarad-e. Mindenki akkor érzi jól magát egy baráti társaságban, ha felüdülten tud beszélni a munkájáról, a politikáról, bánatról, boldogságról. Almási Pál, iskolaigazgató: — Makón a kispályás labdarúgás tömegeket megmozgató sport. Elbírná a városi büdzsé, hogy egy-két helyen kivilágított pálya álljon a szabadban focizni vágyók rendelkezésére. Szociális misszió lehetne a város számára, hogy üyen „grundokat" tartson fenn. A mai fiatalok ugyanakkor kevésbé szeretnek sportolni. Ennek az az oka, hogy az apuka sem megy le focizni. Annak idején, amikor én még kicsi voltam, apám jött velem rúgni a bőrt. Meg azt láttam, apám focizik és tengózik a gépgyári strandon. A fiam 1992-es születésű, ebben a városban 92-es gyerekből nincs a városban egy csapatra való olyan, aki szeret focizni, s remeg azért, hogy ő focizhasson, neki labdája legyen. Ha kimégy Kiszomborra, ott két csapatra való van. Lehet, hogy ott jobban ráér az apjuk... (A Sportalbizottság jelentése Makó város sportéletéről, 2001. június 12.) „Makó városban jelenleg 12 sportegyesület 29 szakosztállyal működik. A városban 4 sporttelep, 1 uszoda, 1 strand található... Az önkormányzati támogatás az egyesületeknek a 2000-es évben 9,5 mülió forint volt, a 200l-es évben az előirányzott összeg 13,5 millió forint." Varga Sándor, a téglagyár ügyvezető igazgatója: — Többen is úgy gondoltuk, érdemes lenne újraéleszteni Makón a kézilabdát. Szabó „Sonka" és Paku Laci kezdtek el szervezkedni. Martonosi Gyuri jogi támogatásával, — ő szerkesztette meg az alapszabályt, — megalakítottuk az egyesületet. Én lettem a klub elnöke. Egy idő után azonban olyan Irányba mentek el a dolgok, hogy úgy láttam, nem tudom érvényesíteni azt a vonalat, amit magam jónak gondoltam. Az utánpótlás nevelését tartottam volna ugyanis elsődleges fontosságúnak. Az elnökségen belül nem éreztem az elképzeléseim támogatottságát. Átadtam a helyemet. Ma is támogatom az egyesületet, s rendszeresen látogatom a meccseket. Örülök, hogy sok a fiatal a csapatban, attól viszont egyáltalán nem vagyok boldog, hogy kevés köztük a makói. Úgy gondolom, amennyiben akkoriban elfogadják az általam vaUottakat, akkor ma több makói lehetne a felnőtt csapatban.