A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

MARJANUCZ László: Egy összeírás margójára. Makói pillanatfölvétel 1940-ből

A Református Polgári Fiúiskola hasonló adottságokkal rendelkezett: 140 diákja, 6 tanára és 4 tanterme volt. Legtöbben azonban a Községi Polgári Leányiskolába jártak: 200 tanuló, akikre 6 tanerő és 6 tanterem jutott. Ez a középfokú iskolaszerkezet a város erős polgárosultsági szintjét mutatja. A három polgári iskola középfokú népoktatási intézmény volt, amelyet tömegesen vett igénybe a lakosság. Az emberek azért íratták ide gyermekeiket, mert nemzeti szellemű és gyakorlati irányú általános műveltséghez kívánták juttatni őket. Ez egyben előkészítést is jelentett a középfokú szakiskolára. Aki elvégezte a polgárit, az mehetett utána tanítóképzőbe, felső kereskedelmibe, felső mezőgazdasági és felső ipariskolába. Viszont csak különbözeti vizsgával léphetett át középiskolába, azaz gimnáziumba. Népszerűségét többek között annak köszönhette, hogy a biztos egzisztenciát jelentő néptanítói pályára és alsó fokú tisztviselői állásokra képesített. A képzési vertikumból hiányzott az egyetem és főiskola. Még népfőiskoláról sem számolhatott be a jelentéskészítő, mert nem volt. Pedig ez a felsőbb népiskolai forma Magyarországon is elterjedt a két világháború között elsősorban a földműves és iparos lakosság műveltségének és szakismeretének fokozására. A privát nevelőintézetek között egy magán zeneiskolát említett meg a jelentés. Külön lapon tüntette föl a kulturális, közművelődési és társadalmi adatokat. Eszerint az analfabétizmus „visszaeső százalékban" volt jelen a városban, de nem tudott számot adni egyetlen, múzeum, nyilvános könyvtár létezéséről sem, mert hogy ilyen állandó közgyűjteményeket nem tartott fönn a város. Ellenben az időszaki színház társulata gyakran föllépett, s a szélesebb közönség szórakoztatásáról még két filmszínház gondoskodott. Egyik a Korzó Mozgóképvállalat tulajdonában volt, a másikat a Parkmozi üzemeltette. Az iskolánkívüli népművelésről azt írta, hogy annak vezetője a mindenkori tanfelügyelő, aki 1940/41 telén 20 előadást tartott a legkülönbözőbb témákról a város több iskolájában és egyesületében. Utóbbiak szerepe a közművelődésben jelentős volt, mert számuk elérte a 80-at. Szinte minden társadalmi réteg és szakmai csoport alakított saját klubot, vagy kört, amelyek kivétel nélkül kulturáüs célból szerveződtek. A zenei életet egy magán zeneiskola, 3 magánzenekar és egy zenei társaság: a Makói Zenekedvelők Egyesülete képviselte. A zeneoktatás színvonalát a jónak ítélte meg a beszámoló. A kultúra szerves része a sport, ezt a területet két sportegyesület művelte: a Makói Torna Klub és a Makói Atlétikai Klub, az összeáüítás szerint fejlett színvonalon. Ugyanilyen eredményesen dolgozott a leventeegyesület, élén dr. Bécsy Bertalan elnökkel, aki egyben a város polgármestere is volt. 4 könyvnyomda szolgálta még a kultúrát modern fölszereléssel, és két lapkiadó váUalat gondoskodott a tömegtájékozatásról. A Makói Újságot dr. Galamb Sándor ügyvéd, a Makói Független Újságot dr. Gonda János, a Marosvidéket pedig Sajtos Gyula szerkesztette. Idegenforgalmi nevezetességről, sem városiról sem környékbeliről nem tudott beszámolni a jelentéstevő, ami azért furcsa, mert sok néprajzi érdekesség és a történeti emlék gazdagította Makó életét. Ugyanígy nem tudott egyetlen gyógyfürdőt, üdülőt, nyaralótelepet sem fölsorolni, csak a marosi strandfürdőt említette meg idegenforgalmi helyként, amely