A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

TÓTH István: Szlovákok a megmaradás és a beolvadás válaszútján 1900-1948. A trianoni határokon belülre vetítve

18. táblázat A kivándorlók nemzetiség szerinti megoszlása 1899-1903 Nemzetiség 1899 1900 1901 1902 1903 Visszavándorolt 1903-ban Magyar 8.322 9.883 14.301 17.821 17.896 5.346 Német 4.068 4.393 5.328 8.147 10.901 1.344 Szlovák 14.251 14.170 19.302 18.760 17.063 7.525 Román 4.472 3.092 4.973 4.429 5.585 1.122 Rutén 1.676 3.116 3.553 3.328 3.204 1.450 Horvátszerb 3.909 3.928 7.483 10.698 13.026 183 Egyéb 405 306 437 872 782 60 Összesen 37.193 38.888 55.377 64.055 68.457 17.030 Forrás: Kenéz Béla. Magyarország népességi statisztikája. Bp. 1906. 214., 264. o. kivándorlók visszatérnek. Tehát az igazi kivándorlási veszteség is ennek megfelelően alakul át. Ezekből is Mtunik, hogy a trianoni határokra vetítve a szlovákokat nem érintette érzékenyen a kivándorlás ténye. Az asszimiláció szempontjából a vegyes házasságoknak mindig nagy jelentőséget tanúsítottak. Ugyanis vegyes házasságon belül történhet meg leghamarabb a nyelvváltás. Ezzel egyidejűleg várható a tudati és nemzetiségi hovatartozás változása is. Úgy látszik a kimutatásokból, hogy ez sem mondható a tárgyalt időszakon belül a szlovákságot létében fenyegető veszélynek. Egy 1897-es összesítés szerint a szlovákok az év házasságaiból 11,57%-ot értek el. Ebből 10,89% szlovák és szlovák között köttetett. A vegyes házasság mindösszesen 0,68%. Ennek is csak 50%-a esik a magyar és szlovák között kötött házasságra. Az összes szlovák házasságok 0,38%-a.

79 így ezt sem nevezhetjük a nemzetiség feladás lényeges tényezőjének. Ugyanis 1903-ban az 1897-es arányok és számok teljes mértékben megmaradtak. Igaz ugyan, hogy Budapest esetében 1908-ban ez a százalékos arány már 23%. Azonban még mindig a Budapesten élő szlovákok 77%-a szlovák párt választott magának. 1924-ben pedig ez a budapesti arány megfordul s a további bevándorlási utánpótlást nélkülöző budapesti szlovákság igen gyorsan más anyanyelvű és nemzetiségű párt keres házasodáskor magának.

80 Tehát minden valószínűség szerint 1920-ig nem számottevő asszimilációs tényező a szlovák elem életében a trianoni határokon belül, kivéve a már jelentősen megfogyatkozott budapesti szlovákokat. Ugyanezt támasztja alá egy tótkomlósi vőfély (starejsí), 79 VÍZAKNAI Antal: A magyarság és a nemzetiségek az új statisztika szerint. Közgazdasági Szemle 1898. 680-691.O., 687.0. 80 THIRRING Gusztáv: Budapest székesfőváros statisztikai zsebkönyve 1924. Bp. 1925. 24.o.; UŐ.: Magyar városok statisztikája. Bp. 1912. 165.0.; KENÉZ Béla: Magyarország népességi statisztikája. Bp. 1906. llO.o. lll.o.