A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

TÓTH István: Szlovákok a megmaradás és a beolvadás válaszútján 1900-1948. A trianoni határokon belülre vetítve

A háborús események nem tették lehetővé, hogy a szándékok kiteljesedjenek. A háborút követően Magyarországon első ízben 1945 őszén kerül sor a nemzetiségi iskolaügy jogi szabályozására. 1945 október 24-én született meg az Ideiglenes Nemzeti Kormány 10.030/1945 számú rendelete mely 1945 október 31-el lépett hatályba. Tartalmazta, hogy legalább tíz tanuló szülei kérésére szavazással keüett eldönteni a nemzetiségi nyelv bevezetését. Ez is azt jelzi, hogy a rendelet és megalkotói nem tekintették a nemzetiségeket megillető, alapvető egyéni és kollektív jognak a kisebbségek anyanyelvi oktatásának kérdését. Ugyanis azt külön kérésre szándékoztak teljesíteni ill. biztosítani. Azt azonban el keU ismernünk, hogy ennek eUenére az oktatás,mint lehetőség felvetése, a térség korabeli államai között 1945 után nem igen merült fel, így ez egyben kezdeményező, példajeüeggel is bírt. A 330/1946 ME. Sz. rendelet már kiküszöböli ezt a csorbát. Ezzel a rendelettel elismerték a nemzeti kisebbségek kollektív jogának a nemzetiségi oktatást, mintegy ellenpéldát is mutatva így a kialakuló európai népi demokráciák gyakorlatához képest. A Magyar Nemzet tudósítása 1945-46-os tanévben szlovák oktatás beindulásáról tud a következő településeken: Szegedi Tankerületi Főigazgatóság területén — Kiskirályság, Tótkomlós, Ambrózfalva, Csanádalberti, Nagybán-hegyes, Nagykopáncs, Pitvaros, Szarvas-Ezüst-szőlők; Budapest Vidéki Tankerület Főigazgatóság területén — Perbál, Csobánka. 1946 februárjában aláírt magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény végrehajtása nagy mértékben visszavetette a hazai szlovák tannyelvű népiskolák számát. A félelmek, bizonytalanságok hatására sok esetben a tíz fős igénylő sem volt meg az indítványozáshoz. Az áttelepülni szándékozók voltak csupán akik azt igényeim bátorkodtak. Az 1946/47-es tanévben az országban 13 szlovák tannyelvű népiskola működött, az 1947/48-as tanévben már 16. Egy évvel később az 1948/49-es tanévben viszont már csak 8 iskola működött. Ebben látszik igazán a lakosságcsere negatív hatása. A lakosságcsere végére a 8 iskolából is csak 1 maradt életképes, a többi elnéptelenedés okán megszűnt. Akik maradtak, azok is félelemből, óvatosságból nem a tannyelvű iskolákba íratták gyermekeiket, hanem a nyelvoktatóba. Ezekből az országban 1948/49-es tanév második felében 73 működött 9.900 fő tanulóval, 1949/1950-es tanévben pedig 12l-re növekedett létszámuk s ekkor már 12.000 fő tanulójuk volt. 1948 februárjában a korábbi 1946-os rendeletet a VKM módosította, mégpedig úgy, hogy kimondta, a nemzetiségi oktatást azokon a településeken is be keU vezetni, ahol a népesedési adatok alapján nincs tizenöt, azonos nemzeti kisebbséghez tartozó tanköteles gyermek. így nyüik meg 1948/49-es tanévben Békéscsabán a szlovák körzeti általános iskola és koUégium , ahol 142 tanuló kezdte el tanulmányait. A magyarországi nemzetiségi tanügyi lépéseket 1945-1948 között Ján Bobák szlovák történész éles kritikával ületi általában. Ezt az utóbbi békéscsabai évnyitót bohózatnak, bűnök beismerésének minősítette egyik tanulmányában. Amennyiben a száraz tényeket, számszerűsíthető adatokat nézzük, valóban nem lehet derülátó véleményeket megfogalmazni. Ám szélesebb összefüggésekben nézve az eseményeket, meg kell állapítani, hogy a szülők olyan sok, intenzív hatás alatt kellett döntsenek, hogy a bizonytalanság, a félelem inkább visszafogottabbá tette őket. Gondoljunk csak a lakosságcsere kapcsán kialakuló hangos propagandára a menni és maradók oldaláról egyaránt. Az 1948/49-es tanévben pedig már mindaz érződik ami addig történt. Az öntuda-