A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

TÓTH István: Szlovákok a megmaradás és a beolvadás válaszútján 1900-1948. A trianoni határokon belülre vetítve

rendszert vezetett be. Ez a rendszer pedig minden pozitív törekvése ellenére az előző rendszer B. típusára épített. Valóban kevés volt az A. típusú anyanyelvi iskola. Szlovák tannyelvű nem is volt. A tiszta magyar tanítási nyelvű iskola sem volt nagyon kedvelt a nemzetiségek számára; így érthető, hogy a nemzetiségi települések a B. megoldást választották, mert ez volt a részükről a legelfogadhatóbb, az adott politikai és kulturális környezetben. Csökkentették az osztály-indításhoz szükséges tankötelesek létszámát, (40-ről 20-ra). Nemzetiségi nyelv oktatására is abban az esetben kerülhetett sor, ha 20 tanköteles volt. Ez már nagyobb lehetőséget jelentett a kisebb szlovák csoportoknak is anyanyelvi oktatás igénylésére. A fentivel egybevetve a 700/1941. M.E.sz. rendeletet, sok érdekességre figyelhetünk fel. E változások a Felvidék, Észak-Erdély és Kárpátalja visszacsatolásával magyarázhatók. Továbblép az oktatás területén a 11.000/1935. M.E.sz. rendeletnél: a vegyes tanítási nyelvű iskolákat (B. típus) a 110.478/1923. VIII. sz. VKM rendelet A./ típusának csaknem megfelelő (csak nemzetiségi nyelven oktató, s csak a magyar nyelvet magyarul tanító) iskolatípussá változtatja. Elrendelte, hogy azokat a tantárgyakat is anyanyelven oktassák, amelyek eddig az egységes rendszer szerint magyarul tanítandók voltak. Ez egyértelműen a visszacsatolt területek tudatosabb szlováksága megjelenésére vezethető vissza és a Teleki által meghirdetett toleránsabb nemzetiségi politikának volt köszönhető. Ez természetesen vonatkozott a többi (Békés, Csanád) területen élő szlovákságra is. Arra is gondolt azonban a rendelet, hogy lehetőséget hagyjon a helyi viszonyoknak megfelelően a vegyes tanítási nyelvű iskolák meghagyására, ha azt a 15 éven aluli gyermekek szülei kívánják. Az említett 700/1941. M.E.sz. rendelet végrehajtását szolgáló rendelet a 25.370/1941. V.K.M.sz. rendelet részletezi az átszervezés menetét és a határidőket. Konkrétan 20 jelentkező tanköteles szükségességét jelöÜ meg a vegyestanítási nyelv meghagyására. (Erről a V.K.M. dönt kérvény alapján.) MeUékletében megyénként közli, mely községekben keU kötelező érvénnyel a szlovák, ül. más tanítási nyelvű oktatást teljeskörűen bevezetni. Már a húszas évek első felében közvetlenül a kisebbségi iskolarendszert létrehozó (A.B.C.) 1923-as törvény után a szakminiszter a legjelentősebbnek tartott nem magyar többségű városát, Békéscsabát figyelmeztette az oktatási struktúrájában rejlő veszélyekre. Mit tartott veszélynek? A lassú magyarosodást, továbbá, hogy Békéscsaba kiterjedt határánál fogva vegyes nyelvterületével a határszélen fekszik. Bár a külterületi, zömmel magyar községekkel érintkeznek, de mégis egyes falvak révén — mint Kondoros — összeköttetésben van Szarvassal, délen Medgyesegyházával s az „oláh" Kétegyházával. A csabai határ azon részében, ahol a magyarok, ill. magyarok is laknak, elég elhanyagolt volt az iskolahálózat és igen zsúfoltak. Ilyennek ítélte meg a miniszter Békéscsaba Vand — hát — Sikkeny nevű részét, ahol 196 magyar mellett 206 fő szlovák élt. Az iskola 1909 óta létezett, ezt is az áUamnak keUett létesítenie. Békéscsaba Kereki részen 207 magyar és 1104 szlovák lakos 204 tankötelesének két iskolája volt. A nagyszentmiklósi pusztán (144 magyar - 115 szlovák lakos) 44 tankötelesnek nincs iskolája. A magyar anyanyelvű katolikus tanulók a távoü nagymegyeri, ül. kismegyeri ág.h.ev. magyar-szlovák tannyelvű iskolába vannak