A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

TÓTH István: Szlovákok a megmaradás és a beolvadás válaszútján 1900-1948. A trianoni határokon belülre vetítve

jóval több intézmény felsorolásától eltekintek. Az egyértelműen kiderül az összehasonlító adatokból is, hogy Felső-Magyarország szlovák és magyar alapítású pénzintézetei között egészséges verseny alakult ki. A kormányzat már a verseny kialakulását megakadályozni nem tudta, s 1902-1904 között végrehajtott tüzetes vizsgálódás után Khuen-Héderváry Károly 1903-ban megfogalmazta az ellenlépések értelmetlenségét. Úgy vélte, a központi állami támogatás csak komolyabb versenyt eredményezhet, s így a Felső-Magyarországon pénzbőség keletkezne az ország többi részéhez viszonyítva, s ezzel csak előnyösebb helyzethez jutnának a felső-magyarországi szlovákok. Másfelől úgy gondolta: „... actiónk szemben találja magát a nemzeti érzéssel, ezzel a korunkban mondhatni domináns psychopolitikai tényezővel,... mellyel nem tudunk szembe állítani számottevő eszményi fegyvert." Majd folytatva gondolatmenetét: „... a nemzetiségileg felizgatott belföldi tótság is még akkor sem megyén majd a „hazafias" pénzintézetekhez, ha az egy százalék-töredékkel kisebb kamatlábra nyújtja is a kölcsönt, mint az a nemzetiségi pénzintézet, melyhez lelkének halvány nemzeti sejtelmei vonzzák."

38 A közigazgatási átszervezések és a külterületek elcsatolása adott esetekben komoly befolyással lehettek a beolvadásra. Az északi országrészekben nem volt lehetséges a hegyek, dombok közé ékelődött aprófalvak határainak különösebb mozgatása. Úgyszintén Dunántúl Püis hegységben lévő településeit sem befolyásolhatta, hiszen amúgy is viszonylag zárt határral bírtak. Az ilyen jeUegű közigazgatási műveletekre leginkább az Alföld szlovákok által tömbösebben lakott településein nyüott lehetőség. Sok esetben ezt kormányzatilag is szorgalmazták, hiszen a nagy lélekszámban együtt élő szlovák nemzetiség erőt képviselt, nyelvi, kulturáüs, de olykor politikai téren is. A Csanád megye területén lévő Tót-bánhegyes, 1908-tól Nagybánhegyes 17.000 kat. hold nagyságú földjével, 5.5 ezer lakosával 1902-től 1932-ig három alkalommal veszített határából jelentős mértékben. Minden alkalommal jelentős külterületi lakossággal, akik majorsági, ül. tanyaközpontokban, vagy csak egyszerűen elszórt tanyákon éltek. Először a belügyminiszter 58348/1902.4.a. számú rendelete alapján — az érdekelt birtokosok tiltakozása ellenére — a Mandel, Hári, Vertan, Telbisz pusztát a szomszédos Magyarbánhegyeshez csatolják. Majd következik az egykori Tót-kovácsházához 1908-tól Végegyházához történő ún. Mannsdorff- puszta elcsatolásaa belügyminiszter 3722/1923.V.SZ rendelete alapján. Folytatja a sort Kaszaper egykori puszta mint tanyaközpont leválasztása. így összességében 6.5 ezer kat.hold kerül ki lakosaival együtt Nagybánhegyes község hatásköréből. Ezekben az esetekben már az új település közigazgatásában intézik ügyeiket — most már magyarul, máshova fizetnek adót stb. A külterületen tanyás gazdálkodással foglalkozó szlovák lakosság már asszimilált vagy az asszimüáció előrehaladott stádiumában lévő községek közigazgatása alá került. A veszteség hatványozott: gazdasági for38 PECHÁNY Adolf: A magyarországi tótok 2000. 149-155.; TÓTH István: Szlovák hitelegyletek... AETAS 1992/4. 62-69.0.; SLÁVIK Michal: Slovenskínárodovci do 30. októbra 1918. Trencn, 1945. 343-344.0.; POLÁNYI Imre: i.m. 1987. 28-29.0.; Státny ústredny archív SR. (Szlovák Állami Központi Levéltár) Uhorské ministerstvo vnútra - UMV (Magyar Királyi Belügyminisztérium) inv.c. 29. krt.c 7., inv.c.42 krt.6. 8.; KEMÉNY G. Gábor: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában IV.k. 14-33.0.