A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

TÓTH István: Szlovákok a megmaradás és a beolvadás válaszútján 1900-1948. A trianoni határokon belülre vetítve

kodás, kettős lojalitás, beolvadás. Ám akkor teszünk helyesen, ha ezt is több generációs folyamatnak fogjuk fel. Ezt követően Gyáni Kövér György és Pázmándy Zsuzsanna valamint Marjanucz László munkáit vizsgálja, melyeket az asszimiláció= polgárosodás koncepció finomításainak tart. Majd folytatja Karády Viktor az „asszimilációs szerződés" elméletének megalkotója eredményeinek felsorolásával. A fogalmak tisztázása szándékával készült munkájában Gyáni igen megszívlelendő következtetéseket tesz. Gyakran még a magyar történészek is különböző történelmi tényeket értenek az asszimiláció fogalmán. Ráadásul két erőteljesen különböző — ellentétes előjelű — asszimiláció fogalom köré csoportosíthatók a szakma képviselői nemzetközi tekintetben is. Az egyik az asszimiláció fő áramának a gazdasági modernizációt, a társadalom polgárosodását és az alkotmányos parlamentarizmus kiépítését tekinti, az etnikai adaptáció folyamatait az univerzálisan ható integráció egyik formájaként értékeli. Míg a másik nézet számára a nemzeti öntudatra ébredés mozgalmai a fontosak és a tőlük sok esetben tragikusan elváló nemzetépítési, nemzetállamteremtési folyamatok a döntőek. így az asszimilációt kétségkívül negatívan ítéli meg. Megállapítja, hogy a specifikumok között sorolható föl az a nézetkülönbség is, amely alapján a hazai kutatók az asszimilációs folyamatok spontán, természetes jellegét hangsúlyozzák, addig az utódállamok történészei az erőszakos magyarosítás politikai programját ostorozzák. így a két gondolatmenet sehol nem találkozik, és nem illeszthető bele egyetlen argumentumba. Továbbra is vizsgálandónak tartja: Milyen potenciális hatóköre lehetett a fentről szított etnikai identitásváltásnak? Milyen eltérő reakciók kísérték az egyes nemzetiségi kisebbségek részéről az asszimilációs kényszer kihívásait? Gyáni szerint ezek a fő és igazán lényeges kérdések, amelyekre egyáltalán nem könnyű érvényes feleleteket adni.

16 Munkám további fejezeteiben, alfejezeteiben megpróbálok a kísérlet szintjén a szlovákság szempontjából érvényes feletetek adni a feltárt hazai és szlovákiai források adatai segítségével. 2. Az asszimiláció kormányzati, állameredetű tényezői Beksics Gusztáv a magyarosítás állami eszközei közé sorolja az igazságszolgáltatást, a közoktatást, és a közigazgatást. Persze a magyarosítás szempontjából a leghatalmasabb úttörőnek a közlekedéspolitikát tartja. Talán nem véletlenül, hiszen az infrastruktúra kiépítése pezsgést eredményez ipartelepítés, kereskedelem terén egyaránt. Ez megnöveli a társadalmi mobilitást s így a keveredés és beolvadás feltételeit teremtheti meg.

17 Ebből a szempontból állapítja meg, hogy 16 GYÁNI Gábor: Pojem asimilácie v modernych mad'arskych sociálnych dejinách. In.: História a politika in. Bratislavské sympzium. 1992. Br. 1993. 81-86.0. UŐ.: Az asszimiláció fogalma a magyar társadalomtörténetben. Valóság 1993/4. 18-27.0. 17 BEKSICS Gusztáv: i.m. 1883. 54-55.0.