A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

FORGÓ Géza: Dr. urai Uray Vilmos, egy tehetséges orvos sorsa

Bálint Nagy István szigorló orvosra bízta a betegek ellátását. Ők egyéb munkájuk mellett legfeljebb három órát tartózkodtak a kórházban.

29 A megyei kórház 1919 végére, 1920 elejére lassan anarchiába süllyedt. Diósszilágyi Sámuel városi orvos újságcikkekben bírálta a kórház működését. Többek közt így fogalmazott: „a megyei közkórház nem képes megfelelni a rendeltetésének, miként képtelen volt a múltban s az lesz a jövőben is, ha alaposan át nem formálják [...] Minden bajnak és hiánynak a forrása a kórházi orvosok csekély száma egyrészt, s a lehetetlen gazdasági vezetés másrészt."

30 Uray Vilmos a cikkek megjelenésekor, 1920 januárjában még Vlagyivosztokban volt, de hazaérkezése után bizonyára tájékozódott a kórház működését ért vádakról. Miután megismerkedett a tényleges viszonyokkal, megkezdte a Szent István Közkórház rendbetételét. 1920. szeptember 14-én az alispánhoz fordult, mert szerinte az adminisztráció terén komoly hanyagság, mulasztások és kötelesség sértések, sőt visszaélések voltak, aminek a szakmai munka látta kárát. Kérte vizsgálat lefolytatását, és a kórházi gondnok felfüggesztését. A népjóléti és munkaügyi minisztérium ezek után vizsgálatot követelt az 1911-óta eltelt időszakra, ezért a vármegye bizottságot állított föl Dózsa Sámuel, Nagy Károly, Jaczkó Emil, Espersit János képviselők, Langer Jenő pénzügyigazgató, Istók Barnabás vármegyei tiszti főorvos részvételével és Bánffy József vármegyei tiszti főügyész vezetésével. A bizottság 1922 decemberében elkészült jelentésében megállapította, hogy „Uray Vilmos igazgató-főorvost az ellenőrző és felügyelő kötelességének teljesítése körül mulasztás nem terheli." Nem is terhelhette, mert a vizsgált időszakban (1911-20) mindössze egy évet tartózkodott a városban. Megállapították, hogy a visszaélések és a működési zavarok a háború alatt kezdődtek, és a forradalmak idején és után folytatódtak. Felelősséggel Temesváry Mihály gondnok, és kisebb részben az elhunyt helyettes igazgató tartozott.

31 Fontos feladat volt a betegek bizalmának helyreállítása, amelynek sikerét a kórházi betegszám lassú emelkedése mutatja: 1907-ben 1539 beteg volt; 1914-ben 1866; hazajövetelekor 1920-ban 1108. Részletes adatokat ismerünk 1925-ről: ebben az évben fölvettek 2179 beteget (1043 férfi, 1136 nő), az ápoltak összes száma 2299 volt (1108 férfi, 1191 nő). Gyógyulva elbocsátottak 863 főt (388 férfi, 475 nő), javulva tért haza 963 (475 férfi, 488 nő), nem tudtak segíteni 196 emberen (99 férfi, 97 nő), meghaltak 117-en (68 férfi. 49 nő). Az ápolási napok száma: 54 971 volt. A betegek közül 1066 a sebészeti, 956 a belgyógyászati, 32 a fertőző, 201 a szülészeti, 44 az elmebeteg osztályon kapott ápolást.

32 A betegszám folyamatosan emelkedett: 1931-ben 3197, 1936-ban 4522, 1943ban 5679. Az 1927-ben kórházba kerültek közül 1414 férfi és 1258 nő volt. 1202 fő helyi, 400 a központi járásból; 267 a nagylaki-, 270 a battonyai-, 321 a mezőkovácsházi-, 26 az eleki- és 106 a torontáli járásból származott. A megyén kívülről 80-an jöttek gyógyulást keresni a Szent István Közkórházba.

33 29 Csanád Vármegye Hivatalos Lapja 1920. jún. 19. 204. 30 Makói Újság 1920. jan. 29. 31 Csanádvármegye Hivatalos Lapja 1923. jan. 27. 57. 32 Csanád Vármegye Hivatalos Lapja 1926. máj. 29. 414. 33 Makói Újság 1943. febr. 13.