A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

FORRÁSOK - ZOMBORI István: A szegedi múzeum első önálló Várostörténi Leltárkönyve 1918-1943

könyv megnyitása. A leltárkönyv címe kívülről Móra kezeírásával van ráírva, amely jelentősen megkopott, de Pál László restaurátor kolléga segítségével sikerült a pontos feliratot tisztázni: „A szegedi Városi Múzeum várostörténeti osztálya leltára 1918. " Móra ehhez egy bekötött 22,7><32,5 cm méretű füzetet fektetett föl, amely sima, mindenféle vonalazás vagy nyomtatott beosztás nélküli lapokból állt, amely jelentősen eltért a múzeum által már korábban is használt, ennél nagyobb méretű régészeti, illetve képzőművészeti leltárkönyv méretétől. Arra kell gondolnunk, hogy ez a különbségtétel, (beleértve azt is, hogy maga a bekötött kötet oldalszámait tekintve is kisebb terjedelmű mint a fentebb említettek,) Móra részéről egyrészt egy hirtelen támadt „szükség" miatt történt, másrészt abból is következhetett, hogy Móra úgy ítélte, nem lesz szükség olyan nagyméretű és vastag kötetre, mint az egyéb anyagok leltározásához. Ezen „szükség" pedig abból eredt — mint ezt Móra leírja —, hogy az 1918 őszi események következtében megszűnt a szegedi 46-os ezred, és a katonaság saját ezredmúzeumának anyagát átadta a múzeumnak. Móra úgy látta, hogy ezt az anyagot mindenképpen külön, de egyben kell leltározni és erre az új leltárkönyv első néhány oldalán sor is került. Ugyanakkor azt is megtudjuk, hogy nem sokkal később, amikor a konszolidáció után újjáalakult Szegeden a Magyar kir. 9-es gyalogezred, akkor (1921 szeptember 4-én) a leltárkönyv megnyitásául szolgáló anyagot maradéktalanul visszaszolgáltatták a katonaságnak. Azt napjainkban már nem tudjuk megválaszolni, hogy a katonai gyűjtemény átadása a katonaság részéről valóban olyan szándék volt, hogy a múzeumba kerüljön, vagy a sok változást látott emberek részéről egyfajta átmeneti megoldás, bízva abban, hogy némi idő elteltével az ezredre ismét szükség lesz és az anyag visszakerülhet. Tény az, hogy a múzeumba vitt anyagot 1921-ben visszakapták és sajnálatos módon az is igaz, hogy az 1944-es év eseményei kapcsán ez az anyag eltűnt, illetve megsemmisült. Kétségtelen, hogy a leltárkönyv ezután tovább működött, élő dokumentumként a múzeumba tovább érkezett anyagok nyilvántartására és egészen 1943-ig ez volt a Történeti Gyűjtemény leltárkönyve. Az 1943-as dátum ahhoz köthető, hogy a füzet ekkor betelt és ily módon az utolsó tétel, az 1784-es, az utolsó oldal legalján található, ezzel fejeződik be. Sajnálatos, de talán stílszerű, hogy a leltárkönyvet Móra Ferenc kezdte, számos bejegyzése bizonyítja, hogy igazgatói ténykedése során több alkalommal maga leltározott be bizonyos tételeket, az utolsó jónéhány tétel viszont az ő 1934-es temetése alkalmából a sírjára helyezett koszorúszalagok beleltározásával ténylegesen Móra Ferenccel fejeződik be. A különbség csak az, hogy a kezdetben mint munkatárs és leltározó jelenik meg a kötetben, a végén pedig már mint a leltárkönyv „alanya", akiről a bejegyzések szólnak. így, ez az 1784 tétel az, amely az 1918-1943 közti időszak szegedi történeti anyagának gyarapodásáról szól és amely olyan jelentős várostörténeti dokumentum- és tárgyi anyagot tartalmaz, amelynek megismertetése az alább, szó szerint közölt leltárkönyv publikálásával mindenképpen elősegíti a város történetével foglalkozó kutatók munkáját. Annál is inkább hangsúlyoznunk kell ezt, mert a gyűjtemény egy része az idők folyamán a múzeumból elkerült, vagy tönkrement. Elsősorban két nagyobb anyag-együttesre gondolunk: az egyik a már említett katonai anyag, amely 1918-1921 között volt a múzeumban. A másik a jeles szálloda-