A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

DÖMÖTÖR János: A Puszták Népe és a Tornyai Társaság

leközölt Kiss Lajos, a jeles néprajztudós, aki ez időben a nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatója volt, Szellemlátók című írását publikálta ez alkalommal a folyóiratban. Az írás a fazekasok egészségkárosodásának, ólommérgezésének következtében előálló idegrendszeri károsodást, és azzal kapcsolatos látomásokat, víziókat írja le. Nem hiába volt költő a főszerkesztő, ebben a számban 18 verset talál az olvasó. Ezek közül külön blokkot képvisel hét erdélyi költő, (ismertebbek Szabédi László és Tompa László). Három francia költő is gazdagítja a poétikai termést, Szabó Lőrinc (Aragon) és Madácsy László (Eluard, Cassou) fordításában. A hazai költők közül az ismertebbek: Takács Gyula, Cseres Tibor, Darázs Endre. Vannak olyan költők is, akiknek nevével még a Péter László által szerkesztett legbővebb magyar irodalmi lexikonban sem találkozunk. Monori Balázs négysorosa érzelemteljes vallomás (Anyám). Tompa László háború és múltellenes érzelmeinek adott hangot (Zúdulj föl belőlem, kiáltás!), Létai Lajos még szocreálosabban és kincstári optimistábban tagadja a múltat, illetve lelkesedik a jövőért (Új világ épül). Kiss Jenő csigahasonlattal mondja a hivatalos, múlttagadó és jövőt zengő dalt (A köztársaság kikiáltásakor). Horváth Imre saját külön kis világának értékeit énekli meg (Közkútnál). Alom és valóság veretes költői képekben keveredik Szabédi László Ura legyetek című költeményében. Jánosházy György négysorosa tavaszébredési villanás (Tavaszi nesz). Tavaszi képek, történések sorjáznak rövid, aktualizált társadalmi csattanóval Horváth István művében. /így még nem látta.../ A jeles grafikusművész, Buday György tízévi külföldi tartózkodás utáni hazatérése és budapesti gyűjteményes kiállítása adta az apropót ahhoz, hogy Nagy Zoltán önálló, szakfolyóirat színvonalnak is megfelelő tanulmányt publikáljon a Szegedhez több szállal kötődő alkotóról. Szerző kiemeli Budai Györgynek a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának létrehozásában vállalt komoly szerepét. Utal korai pályaszakaszának néprajzi karakterű írásaira is. Figyelemre méltó még az a megállapítása is, hogy a grafika elsősorban sokszorosíthatósága révén szociális művészet, mert olyanok is megszerezhetik, akiknek az individuális festmények megvásárlására nincs lehetőségük. Nagy Zoltán szerint erdélyi származásának is szerepe van abban, hogy Budai György vonzódott a balladákhoz. Ezután elemzőén nyomon követi szerző a művész alkotói pályáját, könyvillusztrációinak nemzetközi pályázatokon elért sikereiről sem feledkezve meg. Érzékeli Nagy, hogy angliai évei alatt a korábbi keményebb, drámai fogalmazás, amely természetes volt a balladáknál, rajzosabbá, részletgazdagabbá vált. Végül emlékeztet szerző Budai elméleti művészettörténeti írásaira, valamint egyetemi előadásaira is. Egy előadást legutóbb is tartott Szegeden „Cristmas Card" címmel az angol nyelvterületen oly népszerű karácsonyi lapok művészetéről. Cseres Tibor verse (Éj) képekben, hasonlatokban, merész asszociációkban gazdag ugyan, de eléggé kiábrándult életfilozófiát tükröz. Láng István a vásárhelyi gimnázium jeles fiatal tanára avatott tollal írt Krúdy múltszemlélete című elmélyült tanulmányát közölte a folyóirat e számában. (Az értekezés magas színvonalú, és ha a forradalmi eseményekben vállalt szerepe miatt szerző nem kényszerül belső emigrációba, bizonyára kibontakozott volna tudós tanári —, irodalomtörténészi pályája.) Az első fontos megállapítása Lángnak, hogy Krúdy emberi és írói egyénisége teljes, tökéletes egységet alkot. Ezen túl meggyőzően elemzi szerző Krúdy életművében a realitás és irrealitás, a valóság és