A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

DÖMÖTÖR János: A Puszták Népe és a Tornyai Társaság

képzelet egyéni ötvözetét. Krúdy múlthoz való viszonyával kapcsolatos eszmefuttatása keretében elsősorban a Szindbád jelenségről olvashatunk konkrét példák kapcsán bővebben. Figyelemre méltóak a Krúdy és az idő gondolatkörben megfogalmazott megállapítások is. Az e számban közölt francia versekhez kapcsolódik Madácsy László tanulmánya A francia ellenállás költészete címmel. Szerző áttekinti a francia líra szellemiségének és megjelenési formáinak jellemzőit, a 18. századtól 1940-ig. A megszállással teljesen új helyzet állt elő, amelyre a költők is korábbi munkásságuk áthangolásával reagáltak. Az eltiportságban a szellem szabadságát és a reményt kellett felmutatniuk. Külön fejezetet képeznek a francia lírában a bujdosó és a börtönbe vetett költők által írt, az élet által is hitelesített művek. Galyasi Miklós Krónikás ember című versében filmszerűen, egy-egy villanásnyi képpel végig pásztázik az egyetemes és magyar történelmen, majd egyéni sorsának rezignált összefoglalásaként így zárja a költeményt: „Aranyat lelek, vagy mihaszna követ, Mindegy, rovom a jövendő történetét." A következő hosszabb (16 oldal) írás az Alföldtudomány rovatban jelent meg, Egy vásárhelyi szegényparaszt család címmel. Az írás szerzője Kovács Mihály, a kárpitos segédből önképzés útján lett munkásmozgalmi vezető, aki ez időben a helyi kommunista napilap szerkesztője volt. (Tőle már két írást korábban közölt a folyóirat.) Szerző a családtörténet elején közli, hogy az írásában szereplő Szűcs és Kérdő nevek költöttek. A főszereplő Szűcs Imre gyermekei egyikének sorsa azonban teljesen azonos a szerző sorsával, így ténylegesen a Kovács család történetéről olvashatunk a publikációban. Az érintett család története részben tipikus, mert végigjárta az agrárproletárok útját a cselédsorstól a kisbirtokosságig. Ez az életút azonban annyiban atipikus, hogy egyéni rátermettség, vállalkozó szellem és szerencse folytán a Szűcs család mégis kiemelkedett a proletár sorsból (saját ház, néhány hold saját föld). A családtörténet legérdekesebb részei azok, amelyekben az egyes mezőgazdasági foglalkozások (kanász, béres, ingyenes tanyás, béres tanyás, feles, árendás) petittel szedett leírását kapjuk. A következő írás szintén a népélethez, a néprajzhoz kapcsolódik: Tatay Jenő: Az alföldi építkezés egy régi formája címen a fűrészfogas és nyitott tornácos építkezési formákat elemzi. Összehasonlítja a Fertő-melléki utcaképpel az alföldit, és taglalja a különbségeket. Kiemeli a fűrészfogas, előkertes, előtornácos beépítés előnyeit. Különösen lényegesnek tartja szerző az utcára történő rálátás lehetőségét. Végül elismeri az írás, hogy alig létezik már Összefüggően ilyen utcakép, legfeljebb néhány ház őrzi ennek az egykor elterjedt típusnak az emlékét. Darázs József rég eltűnt gyermekkori élményeinek évtizedek múlva is élő élményét jeleníti meg Jegenyék című költeményében. Juhász Róbert sajátos szerkezetben (fél és egész sorok) ábrázolja a Debrecen-környéki szegényparaszt nyomorát (Két ló mögött). Az Alföldi látóhatár rovatban Dömötör Sándor: A múzeum és a kultúra, — Gondolatok a vásárhelyi múzeum néprajzi kiállításának megnyitása alkalmából, — alcímmel közzétett másfél oldalas írása olvasható. Rámutat ebben szerző arra,