A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

PUSZTAI Bertalan: A szegedi görög katolikus egyházközség kialakulása. Egy vallási szórvány helykeresése a társadalmi térben

Ez az összeírás akkor csupán 304 gör. kath.lelket tüntetett fel, de ez a szám az erős akaratú hivek tömörülésére elegendőnek mutatkozott és sikerrel járt volna, ha a mindent felforgató világháború munkánkat meg nem akasztja. A vesztett háború, a különböző forradalmak vihara, édes hazánk feldarabolása, s az ezek következtében beállott lelki csüggedés megakasztotta ugyan munkánkat, a lelki megújhodás idejéig, miglen az újból eszközölt összeírás, mely már 724 gör. szert. kath. lelket tüntetett fel, biztató reménnyel kecsegtetve, további lépésekre ösztönzött. 1921. deczember hó 26-án, Karácsony másodnapján, midőn „az Ige testté lőn", a mi erős akaratunk is testet öltött. A Jézus társasági atyák házi kápolnájába bemutatott ünnepélyes szent mise után, mikor hitvallást tettünk Isten és emberek előtt a különböző hatóságok vezetői jelenlétében a katholikus Anyaszentegyházzal való egységünkről és elárvult magyar Hazánkhoz való ragaszkodásunkról, örömkönnyek között mondottuk ki a Szegeden lakó gör. szent, katholikus hivek leányegyház községbe tömörülését, olykép, hogy a Szegeden lakó gör. szert, katholikusok mindannyian a Szeged-belvárosi latin szert, autonom hitközöséghez tartoznak, s ide fizetik egyházi adójukat. Hittestvéreink lelki szükségleteinek kielégítéséről akként gondoskodtunk, hogy a havonként egyszer, valamint Karácsony, Húsvét és Pünkösd másodnapján bemutatandó szent misékre a makói gör. kath. hitközség lelkésze és kántora jön át Szegedre, a középiskolai tanulóifjúság hittan és görög szertartás tanítását ugyancsak a makói lelkész látja el és pedig már 1921. szeptember óta. Istenben vetett bizalommal megkezdett munkánkat és törekvéseinket mindez ideig siker koronázta, minden részről meleg szeretettel és őszinte megértéssel találkozunk, s az Alföld nagy metropolisában kezdik észrevenni és méltányolni a gör. szert, katholikus magyarságot. Ámde a fentebb vázlatosan érintett keretben nem fejthetünk ki oly intenzív lelki életet, egyházpolitikai szempontból sem lehet eredményes munkásságunk és a magyar állameszme körében sem tudhatunk figyelemre méltatható tevékenységet kifejteni, mert nincs állandó saját lelkészünk, ki a hivek között a szoros érintkezést fenntartaná, buzgóbb lelki életre ösztönözne; nincs önálló egyházközségünk, mely példaadásával, akaraterős törekvésével és sziklaszilárd egységével a Szegeden és közvetlen környékén lakó gör. kel. vallásunkat a katholikus Anyaszentegyház kebelébe visszahódítaná s ugyanekkor mint nemzetiségeket feltétlenül a magyar állameszme körébe vonná. De ne értessünk félre: minden gör. szert, katholikus egyénnek meg kell találnia lelki szükségletei kielégítését a latin szertartás szerint tartott isteni szolgálat keretei között is, azonban le kell szögeznünk azt a tényt, hogy minden gör. szert, katholikus konzervatív lelkületű, ki ugy áhítja a bele nevelt gör. szertartást, mint a mindennapi betevő falatját. Sok esetben tudomásunkra jutott, hogy egyes gör. szert. kath. egyének legalább is nagyobb ünnepek alkalmával a gör.kel. templomot látogatták, mert — mint mondták — a külsőleg azonos szertartás, a templomi berendezés mint az általuk szeretett óhitű szertartásra emlékeztet, s ez irányban bizonyos kielégülést nyernek. A legutóbb eszközölt hitközségi adóösszeírás alkalmával még azt is tapasztaltuk, hogy igen sok gör. kath. vallású a gör. keletiek közé vétetett fel. Nem lehet-e