A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

DÖMÖTÖR János: A Puszták Népe és a Tornyai Társaság

Zsigmond Kiadónál (Jékely, Kiss Jenő, Bözödi, Asztalos) egy a Szikránál (Gelléri Andor Endre) egy a Misztótfalusinál (Szűcs Sándor), a Révainál kettő, (Tamási Áron, Márai Sándor), az Egyetemi Nyomdánál szintén egy (Darázs Endre) műveinek ismertetésére került sor. Az Új termés rovatban találunk egy „csemegét" is: Asztalos István Feleselj kisfiam című színművét, ugyanis a még akkor igen fiatal Sütő András ismertette. A két színműben szerző értelmezése szerint az események mélyén az individualista és a kollektivista gondolkodás csapnak össze. Sütő Andráson kívül rangos szerző még Benedek Marcell. A többi recenzens helyi szerző: Kristó Nagy István, Szabó Endre, Endrey Antal, Elek Áron. A keresztyén ember válságban című két alkalommal (1943-1946) megrendezett konferencia anyaga, valamint a Külügyi Társaság által kiadott A szlovákiai magyarok deportálása című kiadványok rövid összefoglalása is bekerült ebbe a rovatba. Kissé kakukkfiókaként került a könyvismertetések közé a leánygimnázium diákjai által előadott Tamási Áron: Énekesmadár című színmű elismerő értékelése. A borító hátsó belső oldalán ekkor tették közzé a felhívást arra, hogy a Puszták Népe mellett a Válasz is kedvezményesen fizethető elő. Ebben a számban kezdik meg elsőként Fényes Adolf: Alkonyat című művével a művészeti reprodukciók közlését. Fényes Adolfon kívül Mészöly Géza: Halászok, Olgyay Ferenc: Alföld, M. Horváth Antal: Ásó ember című művei kerültek egyszín barna nyomással publikálásra a folyóiratban. A művészi mellékleteket Almási Gyula szerkesztette. A II. évfolyam 2. szám (1947. június) és a következő számok mindenike is állandósítja Új termés rovat címmel a könyvismertetéseket. És az is természetessé válik, hogy a versek sem maradhatnak el egyetlen számból sem. A szerkesztők közül ettől a számtól kezdve kimarad a kolozsvári Faragó József és helyébe lépett Debrecenből Varga Imre. A következő szám (II/2) első írása a jeles költő, múzeumigazgató, Takács Gyula: Az én könyvtáram címet viseli. Az írás az ismertetés és a vallomás részek egybeötvözését nyújtja. A kötetek legtöbbjéhez személyes élmény kapcsolja a tulajdonost. Sok a dedikált példánya is. Műfajilag a lírában leggazdagabb a könyvtár, ami szinte természetes, hiszen a tulajdonos maga is költő. Ezen kívül az esszéirodalom is szépen képviselteti magát a polcokon. Bevallja szerző, hogy a folyóiratokkal elég mostohán bánik, nincsenek rendszerezve, és „még vászonruhát" sem adott rájuk. Legszűkösebb regényekben Takács Gyula könyvtára. Természetesen azért itt is vannak kedvencek: Krúdy Gyula, Kassák, Tersánszky, Veres Péter. Nagy Zoltán ez alkalommal a folyóiratban általánosan szokásos terjedelemnél szintén hosszabb, 17 oldalas tanulmányt publikált Az alföldi tájkép címmel. Szerző Markó Károlytól és August Pettenkoffentől Csikós Miklósig és Dorogi Imréig, tehát a 19. század közepétől egészen a tanulmány megjelenéséig ismerteti, elemzi és értékeli az Alföld mint táj képzőművészeti megjelenését. Reálisan mutat rá az alföldi festészetben érzékelhető kettős vonulatra. így, szerző is a drámai, súlyos irányzatot (Tornyai, Nagy István) tartja gerincvonulatnak. Nem feledkezik azonban meg a derűsebb, lírai képzőművészeti Alföld-képről sem. (Endre, Glatz, Iványi-Grünwald, Károlyi, Nyilasy, Spányi). A kisebb mestereket illetően már lehet hiányérzetünk. Szerző ugyanis Varga Józsefet említésre méltónak tartja, viszont nem tesz említést Darvassyról, Pogányról, Dinnyésről. És a sor még folytat-