A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

DÖMÖTÖR János: A Puszták Népe és a Tornyai Társaság

pedig „sokat, annyit, hogy hangjuk, törvényeik ösztönösen vagy tudatosan, benne éljenek mindannyiunk lelkében". Darázs József két verse követi a népzenei írást. Az egyik a Kék dal, a kék jelző nyelvi játékára épül. A másik népmesei és bibliai víziókat ötvöz egybe. (Körmenet Badacsonyban) Madácsy László a szegedi egyetem későbbi tanára, aki ebben a számban már két költeményét is publikálta, értékes, adatgazdag bevezetővel közölte le Négyesy László Juhász Gyulához írt 1906. augusztus 19-i keltezésű levelét. A levél Kilényi Irma tulajdonában volt, és az ő engedélyével másolta le azt Madácsy László. (Az eredeti elveszett.) Madácsy László filológiai pontossággal, egyben a költő iránti szeretettel ismerteti előzetesként a szerző professzor, és a tanítvány viszonyát, meleg barátságát. A levél legfőbb intelme, hogy tegyen úgy a tanítvány, mint a nagy elődök, Széchenyi és Eötvös, akik „külföldi tanulmányaikkal a magyar földet művelték meg". Négyesi László lakonikus, tömör megállapításai szerint: „amiért valaki magyar, lehet európai is". Egyetértően ír a professzor arról is, hogy Juhász Gyula Arany Jánosról kíván tanulmányt írni. A levél Négyesi László balatonboglári villájába szóló meghívással zárul. Galyasi Miklós Úton című verse sorjázik ezután, amely Ady-hatástól sem mentes, elsősorban a tájleírás szociális fordulatai miatt. Az Alföldtudomány rovatban ez alkalommal az Alföldtudományi Intézet Evkönyvének recenzióját tette közzé a szerkesztőség. A szerző csak csillaggal van jelölve. A cikk szerint az alföldtudomány a magyarságtudomány hungarológiai része, és bár az Alföld táji fogalom, az alföldtudomány nemcsak a tájjal, hanem az abban munkálkodó emberrel, annak múltjával, jelenével, kultúrájával is foglalkozik. Mintegy 20 éven át a Szegedi Alföldkutató Bizottság szervezte, fogta össze ezt a munkát. Majd a laza munkaközösség 1941-ben intézménnyé szerveződött. Alföldi Tudományos Intézet néven. Hiányolja azonban az írás szerzője, hogy az Intézet eléggé elszigetelten végzi munkáját. Szerinte nem kielégítők a kapcsolatai az egyetemi intézetekkel, a Kálmány Lajos-körrel és az alföldi városok irodalmi-társaságaival sem. Ezen túl kifogás tárgyát képezi az is a cikkben, hogy nincs tanulmány az évkönyvben az Alföld társadalmáról sem. Az évkönyvben közölt egyes írások értékelését a cikk Szeghy Endre „Lesüllyedt kultúrtermek" c. ósdinak minősített írásának bírálatával kezdi. (Az itteni egyetlen félmondatos megjegyzés felfedi a cikkíró személyét is, ugyanis az egy bizonyos szakmához kapcsolódó észrevétel, alapján minden bizonnyal Péczely Attilát rejti a * jelzlés.) Ezt követi az évkönyv cikkeinek szinte csak szerző és cím szerinti felsorolása. Több mint 20 cikkről van szó. Kifogásolja szerző a kötet rendszertelen szerkezetét, áttekinthetetlenségét. Ezután örömmel üdvözli „a magyarságtudomány első nagyobb lélegzetű megszólalása"-ként az évkönyvet. Végül szerző szerint a kutatásba be kell vonni a középiskoláktól, az egyetemi ifjúságon át a falusi értelmiségig a vidéki irodalmi társaságokat, a falusi jegyzőket, papokat, tanítókat és paraszti értelmiséget egyaránt. Az Alföldi Látóhatár főcím és Kertmagyarország alcímű, valamint a TIT Gyümölcsfa-telepítési javaslata — zárójeles felhívás következik. A javaslat, amelyet Galyasi Miklós és Dékány József gyakorló gazda dolgoztak ki, tulajdonképpen a népi írók által is szorgalmazott Kertmagyarország megvalósítását szolgálja. A ja-