A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

DÖMÖTÖR János: A Puszták Népe és a Tornyai Társaság

vaslat részletes ismertetésére nincs lehetőségünk. A lényeg: holdanként és évenként egy gyümölcsfát lennének kötelesek telepíteni a tulajdonosok. (Arra, hogy hány évig állna fenn ez a kötelezettség, nem terjed ki a javaslat.) A telepített gyümölcsösök növényvédelmét állami szervezet kényszerűen látná el. A másik átfogó javaslat az iskolákra hárítaná az „Egy gyümölcsfa egy gyerek" akció lebonyolítását. A javaslat törvényi előkészítésébe Takács Ferenc földművelésügyi államtitkárt is bevonták. A Földművelésügyi Minisztérium szakemberei azonban nem tartották realizálhatónak a javaslatokat, így az nem is került a parlament elé. A következő írásban agitatív karakterű írások is vannak, amelyek inkább napilapba kívánkoztak volna. Galyasi Miklós kompromisszum-készségét, koalíciós gondolkodását bizonyítja, hogy az MKP tag Kovács Mihály A földreform Vásárhelyen című cikkét leközölte. Szerző írása első részében a földreform akkor ismert vásárhelyi adatait közli: 6 ezer kat. holdat osztottak ki 128 földtulajdonostól elvetten, ami az egész terület 5 %-át sem teszi ki. 1350 ember kapott 5 hold körüli birtokot. Konkrét eset kapcsán teszi kifogás tárgyává szerző azt, hogy a régi gazdák elszigetelik az új földhöz jutottakat. Az ellentétek okát elsősorban abban látja Kovács Mihály, hogy a földreformmal megszűnt a korábbi olcsó, mezőgazdasági munkaerő-forrás. Szükségesnek ítéli az újgazdák hitel-ellátását, a gépesítést, mezőgazdasági ipar létesítését, valamint a szövetkezeti mozgalom kibontakoztatását. Megállapítja a továbbiakban azt, amit a szakírók ma is elég gyakran hangoztatnak, hogy „külterjes gazdálkodás mellett 5-6 holdas parcellákon egy család megélni nem tud". Ezt követően a csillag jelzéses szerző (Péczely Attila) a 100 éves népköltési gyűjteményt értékeli. Szerző először áttekinti a népiség történetét, az egyetemes kultúrában. Ezután véleménye szerint a magyar kultúra sajátosságának tekinthető, hogy magába olvasztotta a nyugati műveltséget és a népi kultúra értékeit is. Csokonait hozza fel példának, megállapítva, hogy „legeurópaibb és legmagyarabb költőink egyike". A múlt század 30-as éveiben indul el a népköltési gyűjtés, melynek szervezésével és az első népköltési gyűjtemény kiadásával Erdélyi Jánost bízták meg. Megállapítja továbbá szerző, hogy az Erdélyi János által szerkesztett gyűjtemény kiadása adott ösztönzést az Alföld két kiváló folkloristájának (Kálmány Lajos, Török Károly), gyűjtő munkájuk megkezdéséhez. A Szeged környéki tanyavilágban praktizáló dr. Imre Mihály orvos Szemben a tüdőbajjal című tárcajellegű írásában lényegében egészségügyi felvilágosítást végez. Az Új termés rovatban megkezdődött az az elsősorban szépirodalmi könyvismertetés, amely a következő számokban alaposan megsokasodik majd. Ez alkalommal azonban Tárkány Szűcs Ernő szerkesztő még csak Sinka István balladáit ismerteti, elemzi. Dj. jelzéssel jelen sorok írója publikált egy rövid ismertetést a Budapest talpra áll című kiállításról. Ebben a főváros lerombolt állapotát, kétéves újjáépülését és a városfejlesztés jövő terveit mutatták be. A cikk apropója szerző szerint tulajdonképpen az, hogy hasonló kiáhításokat a vidéki városokban, így Vásárhelyen is kellene rendezni. Ezután a folyóirat eddigi történetében szokatlan mennyiségű, tíz rövid könyvismertetés zárja az 1947. évi első számot. Ezek közül négy a kolozsvári Móricz