A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

DÖMÖTÖR János: A Puszták Népe és a Tornyai Társaság

tíve felsorolja, egy-egy esetben túl tágan vonja meg a kört. Ma már bizonyára ő is árnyaltabban ítéli meg a magyar-orosz viszonyt, és valószínű nem írná le, hogy „csak köszönettel adózhatunk, hogy nem kaptuk meg azt a büntetést, amit megérdemeltünk". Kissé meglepő az a minősítés is, hogy szerinte reakciós az is, aki „igyekezett eleget tenni beszolgáltatási kötelezettségének". (Nagy választási lehetőség nem volt a Jurcsek-időkben, aki nem igyekezett, azt megbüntették!) Az írással a szerző a fiatal demokrácia védelmét kívánta szolgálni. Ekkor ugyanis még nem dőlt el egyértelműen a ki kit győz le kérdése. Ki is nyilvánítja szerző, hogy fél a régi feudálkapitalizmus és az úri Magyarország visszatérésétől, bizonyára ez a félelem motiválta a ma különösnek, túlzónak tűnő idézett megállapításokat. Sajátos műfajt képvisel Gregus Máté A régi puszta című írása. Szerző az egykori szerény tanyaközpont modern községgé fejlesztésében szerzett komoly érdemeket. Ennek eredményeként vált ki 1950-ben közigazgatásilag Vásárhelyből és lett Székkutas néven önálló községgé a település. A művelt mintagazda írása Kiss Lajos, a kiváló etnográfus nyomán a néprajz és az irodalom ötvözetét valósította meg. A leírás mindkettőjüknél hiteles, jórészt személyes élményre, illetőleg családi hagyományra épül. Nincs azonban forráshivatkozása, ami nélkül sokak szerint nem tudomány a tudomány! Gregus Máté tájleírásai érzelmileg motiváltan líraiak, ezt követi a régi birtokviszonyok, majd a pásztorélet leírása. Végül a szerző néhány népi mondás eredetének titkába is beavatja az olvasót. A folyóirat második számában szintén szerepel Németh László, mégpedig egy három felvonásos Pusztuló magyarok című vígjátékával. A színmű nem tartozik Németh László munkásságának jeles darabjai közé. A falukutatók módszereit tűzte ironikus megközelítésben tollhegyre. Az elmélet és a valóság ütközéseit központjába állító mű eléggé gondolati, érzik rajta az íróasztal melletti születés doktrinersége. A záró írást az Extra Hungáriám rovatban közölték. Szerzője Szűcs Péter, címe: Gazdaszemmel a gazdag kisparasztok országában. Szerző amolyan kényszer-tanulmányúton járt Dániában. A németek a második világháború vége felé, mint megbízhatatlant, egy dániai lágerbe száműzték, ahonnan azután a dán felszabadítók mentették ki. Ezt követően megmutatták neki Dániát. A közvetlen, személyes élmények előtt egész részletes statisztikát közöl, amelyben szerepel a terület, népesség, művelési ág, vetésforgó, állatállomány számsora. Szűcs Péter összefoglalóan megállapítja azt, ami ma is érvényes és állandóan hangoztatott, hogy csak minőségi termeléssel lehet eredményt elérni. Elismeréssel adózik a dán gazdáknak azért, mert az amerikai és argentin búza tömeges megjelenése után nyomban áttértek a takarmánytermelésre, az állattenyésztésre, sőt a végtermék előállítására, a húsfeldolgozásra is vállalkoztak. Elismeri, hogy a sikerben nagy szerepe volt a gazdák összefogásának, a szövetkezésnek, amely elsősorban az értékesítésben eredményes. Szerző elismeri a továbbiakban, hogy Dániának kedvezőek az adottságai a két nagy fogyasztó, Anglia és Németország közelsége miatt. Ezt követően azon borong, hogy miért nem tud a magyar mezőgazdaság hasonló sikereket elérni. Az I. évfolyam 2. számának záró közleményében a Társaság 1946. évi tevékenységéről adott tájékoztatást a szerkesztőség. Ebből megtudhatjuk, hogy az év során 11 előadást rendeztek. Ezek között volt politológiai és ideológiai (Szellem és politika, Kulturális decentralizáció, Gondolatok a haza fogalmáról), irodalmi (A