A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MEDGYESI Konstantin: Elbeszélés történelem (oral history) a rendszerváltó korszak Makójáról

minket, létre jött a bizalmi viszony. Megkötöttük erre az évre is a szerződést. Mi számítunk rájuk, ők számítanak ránk. Mi itt a cövekeket levertük, megegyeztünk, nem tömegárut adunk, hanem makóit. — A gazdák arra szoktak panaszkodni, hogy ők soha nem lehetnek versenyképesek, hiszen képtelenek a láncoknak beszállítani. — Egy áruházláncnak soha nem is lesz szüksége arra, hogy a gazdák szállítsanak be. Itt van a tévedés. Nem is jöhetnek szóba a gazdák. Az áruházláncok 100 különböző termelőtől nem fognak árut fogadni, annak ugyanis nincs egy egységes megjelenítése, minőséggarantálása. Mi azért tudunk nekik szállítani, mert a vállalkozásunk őstermelőket integrál, vagyis egy olyan árualappal rendelkezünk, ami az Auchan-nak az egész éves áruszükségletét lefedi. — A mezőgazdasági termelés koncentrációja mellett szoktak érvelni gazdasági szempontok alapján, ahogy On is megtette. Létezik azonban egy olyan megközelítés is, miszerint e folyamat egy modern kori nagybirtokosságot eredményezhet - annak minden káros társadalmi kísérőjelenségével együtt. Ön, mint ennek a létrejövő nagybirtokos rétegnek egyik tekintélyes személyisége, ebben nem lát veszélyt? — Nem vitatom, mindezt, de az a politikusoknak dolga, hogy milyen társadalmat akarnak. Lehet politizálni ezzel a kérdéssel, szabad pártoknak különböző eszméket hirdetni, de a kulcskérdés az, hogy ebben a globalizációs versenyben, az Európai Unióban, ahová tartunk, hogyan tudjuk megállni a helyünket. Ha a gazdasági folyamatok úgy hatnak, már pedig úgy hatnak, hogy külön- külön 1000 kistermelő nem tudja piacra vinni a termékét, akkor igenis egy vállalkozónak ezeket össze kell fognia, integrálnia kell. Ez nem az egyes embereknek a lenézése. Ebből persze szoktak politikai ügyet csinálni, hogy zsellérsorba kerül a parasztság. Az az igazság: a legfejlettebb társadalomban is vannak a polgárok alatti rétegek, akik vagy munkanélküliek vagy napszámosok vagy bérmunkások. Nem az a kérdés, hogy bérmunkás-e az illető, hanem, hogy azon a szinten kap-e annyi pénzt a munkájáért, hogy megéljen vagy éhbérért végzi a feladatát. Olyan Magyarországon sem lesz, hogy 10 millió polgár éljen közöttünk. Ezt korábban egyébként megpróbálták, de akkor nem polgárnak, hanem elvtársnak hívták, s jelentem, megbukott a gondolat. Egyenlővé akarták tenni a szocializmusban az embereket, de kiderült, ez nem működik. Vegyünk egy példát: van focista, aki a megyei III. osztályban rúgja a labdát és van, aki az NB I-ben. Az egyik is focista, meg a másik is és megfigyelhető-e köztük különbség? Igen, óriási. És miért? Hát csak azért, mert az egyik nem úgy tudja rúgni a labdát, mint a másik. 8.3. — Ezek a dinasztiák az utóbbi 10 évben kezdték el építkezni. A semmiből jöttek létre. A mezőgazdaság nagyon tőkeigényes ágazat. Ide évtizedekig csak befektetni kell. Amik azonban a beruházásoknak köszönhetően létre jönnek, akár évszázadokon át is üzemelni fognak. Ha kimegy az ember Hollandiába, Németországba, akkor láthatja, a tároló színek, a gazdasági helyiségek a századfordulón, a két háború között készültek, s ennek köszönhetően 50-100 éves épületekkel találkozunk, amit a nagyapa épített és apáról fiúra szállt. Mi ezt az építkezést kezdtük el a 90-es évek elején. Unokáink majd 50-100 év múlva kerülnek abba a helyzetbe, mint amilyen viszonyok között a nyugat-európaiak élnek. Miért baj az, ha családi dinasztiák alakulnak ki itt Makón? Szerintem ez nem baj, sőt örülni kell neki,