A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MAROSVÁRI Attila: A magyar cserkészet megindítása a nyugat-európai menekülttáborokban (1945-1947)

zeum Történeti Gyűjteményében helyezi el. A szerző, aki a hazaszállítást szervezte, s 1993 és 2000 között még két alkalommal újabb archív anyagokat hozott haza, 1999 és 2001 között feldolgozta és kutatási segédlettel látta el a több mint 17 folyóméternyi dokumentumgyűjteményt . Jelen dolgozatunk, amely egy az emigrációs magyar cserkészet 1945 és 1956 közötti történetét feldolgozó monográfia

2 része, ennek a kutatómunkának az első nyomtatásban is hozzáférhető eredménye, s mint ilyen, először vállalkozott arra, hogy a mozgalom megindulásáról az emlékezet helyett a források felhasználásával adjon áttekintést. MAGYAR MENEKÜLTEK NYUGAT-EURÓPÁBAN A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN A második világháború végén tömeges népvándorlás indult meg Európa keleti feléből nyugat felé. Egykorú becslések alapján több mint 11 millió ember hagyta el lakóhelyét, és bolyongott a kontinens útjain.

3 Nagyobb részük a hadműveletek befejezését követően visszatért hazájába. Sokuk önkéntesen, az érdekelt országok kormányainak, valamint az United Nations Relief and Rehabilitation Administration, azaz az UNRRA közvetítésével jutott haza, de számosan voltak, akiket akaratuk ellenére, a szövetséges hatalmak közötti megállapodások alapján repatriáltak. A hatékony intézkedések következtében 1945 szeptemberére kevesebb, mint kétmillió menekült maradt a nyugati szövetségesek fennhatósága alatt álló területeken.

4 A menekültek ún. DP (dípí) státuszt kaptak. Displaced Persons alatt azokat a személyeket értették, akik a háború időszakában kényszermunkára, hadifogságba, koncentrációs táborba vagy a szovjet kommunista uralom elől menekültként kerültek Németországba. A szövetségesek 1945 áprilisában elfogadtak egy memorandumot, amelyben a dípíket három csoportra osztották: a./ az Egyesült Nemzetek tagállamainak polgáraira; b./ a volt ellenséges országok polgáraira i,,Ex-enemy DP-s", így az olaszok, finnek, románok, magyarok stb.); és c./ ellenséges dípík (németek, osztrákok, japánok).

5 E besorolás meghatározta a menekültek későbbi helyzetét, illetve jövendőbeli sorsuk rendezését. Az utóbbi két kategóriába soroltak ugyanis lényegesen kedvezőtlenebb elbírálás alá estek mind a segélyek kiosztásánál, mind a majdani kivándorlásnál, mint azok, akik nem minősültek ellenséges ország polgárainak. A háború végső stádiumában a magyarok is nagy tömegekben menekültek nyugatra. Voltak, akik valamilyen katonai vagy levente-alakulat tagjaként lépték át a határt, majd kerültek hadifogságba, illetve gyűjtőtáborba, voltak, akik a nyilaskeresztes kormány kiürítési és kitelepítési rendeleteit végrehajtva távoztak nyugat felé, s voltak, akik a szovjet megszállástól való félelmükben vállalták a hontalanságot.

6 A második világháború magyar exodusa volt ez, melynek hatását 1 MAROSVÁRI, 2001. 2 MAROSVÁRI, 2002. 3 PUSKÁS, 1996. 2-3. 69. 4 Uo., PUSKÁS, 1985. 238., BORBANDI, 1985.10-11. 5 BORBÁNDI, 1985. 10. 6 Uo. 7-8., PUSKÁS, 1985. 238., PUSKÁS, 1996. 72., STARK, 1986. 12. 56-58.