A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)
FORGÓ Géza: Apponyi Albert a makói főtéren
ránk." A beszédet követő éljenzés után még Justh Gyula és Sághy Gyula szólt a tömeghez, hogy azután a szálloda nagytermébe vacsorára vonuljanak. 9 Másnap — november 5-én — „lélekemelő magasztos ünnepet" ült Makó, Apponyi Albert a „lánglelkű hazafi és lángszavú világszónok boncolgatta a törvénytelen kormány szemfényvesztő programját és fényesen beigazolta, hogy a kormány, programjának egyetlen pontját sem képes beváltani s csak pusztán üres ígéretek csak azért, hogy a nemzet legvitálisabb nemzeti jogokról lemondjon" — írta a Makói Hírlap. De hogyan történt mindez? Kevéssel 10 óra után orkánszerű éljenzések, kalaplengetések közepette jelentek meg a városháza erkélyén: Apponyi Albert, Justh Gyula, Sághy Gyula, Návay Lajos és még néhányan. A vendégeket dr. Dózsa Sámuel (1848—1923) megyei főügyész üdvözölte és a népgyűlés elnökéül Nagy Károly református lelkészt javasolta, amit éljenzéssel tudomásul vettek. 10 Nagy Károly ismertette a népgyűlés célját: egyrészről tiltakozás az alkotmányellenes kormány ellen, másrészről a bizalomnak kifejezése az egyesült ellenzék és vezérei iránt. Apponyi Albert a népgyűlés első szónoka, így kezdte beszédét: „Bármily kevéssé legyünk hajlandók a kormánynak nagy garral hirdetett programját komolyan venni, mégis foglalkoznunk kell vele, mint annak a politikai rendszernek jellemző tünetével, hogy úgy mondjam önleleplezésével, mely a nemzeti akarat megtörését ismeri fő, sőt mondhatnám egyedüli célul [...] Mi az, amiről a nemzetnek e program értelmében le kellene mondani? Mindenek előtt véderejének nemzeti jellegéről, nyelvének a hadseregben való érvényesüléséről. Lemondana a nemzet továbbá a gazdasági önállóságról [...] Lemondana a nemzet államiságunknak és a teljes paritásnak érvényesítéséről külügyek vezetésében. De lemondana a nemzet — és ez a legsúlyosabb lemondás — egész parlamenti alkotmányunkról és ezzel együtt a magyar királyság önállóságáról is. A program ugyanis az uralkodó személyes akaratának a fő politikai irányelvek meghatározásánál a nemzeti akarattal szemben feltétlen túlsúlyt tulajdonít [...] Ha a nemzet ezeket a tételeket elfogadja, akkor eltörölte az 1848-iki törvényeket, lemondott a parlamentarizmusról, lemondott Magyarországról, mint szabad, önálló és független országról [...] Nézzük meg a program pozitív részét is [...] az általános, titkos szavazati jogot [...] Nem igaz, hogy az általános választói jog saját erejéből biztosítja a nemzeti akarat kifejezésre juttatását, különösen akkor, amikor az alkotmány csonkítás bűnében született és olyanoktól nyeri létét, akik elvileg sohasem voltak barátai a népjogok kiterjesztésének [...] A militarizmus és önkényuralma a maga céljaira akarja szervezni és felhasználni az általánosnak nevezett szavazati joggal való játékot, amely célok pedig nemzetellenesek és szabadság gyilkolok [...] Egy tejben-mézben úszó ország képe tárul elénk a program gazdasági részében [...] a program nem is sejteti, minő intézményi eszközökkel akarja mindazt az áldásos reformot keresztül vinni, amit kilátásba helyez [...] Az óriási kiadási tételekkel szemben a program egyetlen pénzügyi panaceát tartalmaz: a progresszív általános jövedelmi adót [...] Félő, hogy az a politika, amely ebből a forrásból akar meríteni, a progresszivitást, különösen nálunk, ahol kevés a valóban nagy va9 Makói Hírlap 1905. november 5., TÓTH 608. p. 10 Makói Hírlap 1905. november 5.
