A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

FORGÓ Géza: Apponyi Albert a makói főtéren

gyon, oly alacsony jövedelmi színvonalon fogja kezdeni, hogy ezzel a középosztályt, sőt annak szegényebb részeit is megtámadja: megfelelő eredményt pedig így sem fog elérhetni [...] Mert a demokratikus program meg akarja törni a nemzeti akaratot; megsemmisíteni a népfelség érvényesülését a törvényhozásban, a központi kormányzat irányának meghatározásában; a helyi önkormányzat helyébe akarja tenni az abszolút fejedelmi akaratnak s az akarat eszközeinek uralmát az egész vonalon [...] De ez a kísérlet hajótörést fog szenvedni népünk józan ítélő képességén és hazafiságán."

11 Apponyi után Justh Gyula lépett a pódiumra, aki úgy érezte, meg kell magyaráznia, hogy a parlament elnökeként valójában kitől is kapja fizetését. Szavai szerint: „...én, mint a képviselőház elnöke nem a kormánytól kapom fizetésemet, s nem a kormánynak köszönöm, hogy ilyen magas polcra emelkedtem. Engemet a magyar nemzet választott meg. En a törvényben megállapított fizetésemet a magyar nemzettől, a magyar államtól kapom." Továbbiakban a szocializmusról, az általános, titkos szavazati jogról és a kormány működéséről szólt. Szerinte azért kell kitartani a koalíció mellett „mert ha a magyar nemzetet most leverik, akkor nem fog itt más uralkodni, mint a fekete-sárga Gotterhalte és Marseilles. Akkor nem lesz itt többé magyar nemzeti zászló, nem lesz magyar Himnusz."

12 A beszéd közben a hallgatóság rátámadt a közbekiabáló szocialistákra. A kortárs — Návay Lajos — erről így számolt be: „E gyűlés legnevezetesebb momentumát a nemzetközi szocialistákat ért csúfos vereség képezte. Ormos Ede vezérlete alatt a Kristóffy nemzetközi híveiből tákolt kisded csoport közbekiáltásaikkal és rakoncátlakodásával próbálta meghiúsítani a nemzeti lelkiismeret őszinte megnyilatkozását. A nagyszámban egybegyűlt hallgatóság egy ideig csak tűrte a folyton ismétlődő szemérmetlenkedést, utóbb azután megelégelte a nemzetköziek felháborító magatartását, és annak rendje és módja szerint szégyenletes futásra kényszeríttette a hívatlan vendégeket."

13 A pofonok és ütlegelések után Justh Gyula nyugodtan folytathatta beszédét. A következő fölszólaló Mezőfi Vilmos, szegvári képviselő, az újjászervezett és a koalícióval együttműködő — tehát nem a Kristóffyval szövetkező — szociáldemokraták vezére volt. Úgy gondolta, hogy csak szabad magyar hazában ér valamit a szocializmus győzelme. Hogy erről a többiek miként vélekedtek, nem derült ki a népgyűlésen, mert ezután Nagy Károly egy határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben elítélték a kormányt és tevékenységét. Bizalmukról biztosították a koalíciót és annak vezérlőbizottságát.

14 A tömeg a Kossuth-szoborhoz vonult, amelyet Apponyi Albert a maga, a függetlenségi párt és Kossuth Ferenc nevében megkoszorúzott. A jelenlévők a Himnusz eléneklése után a vendégeket a szállásukra kísérték (Korona Szálló). Délután egy órakor a Koronában 200 fős ebéden számos fölköszöntő és jelszó hangzott el.

15 11 Makói Hírlap 1905. november 9. 12 Makói Hírlap 1905. november 9. 13 NÁVAY Lajos: Csanádmegye az 1905-1906-ik évi alkotmányos küzdelemben, Makó, 1906. 45. p. 14 Makói Hírlap 1905. november 9. 15 Makói Hírlap 1905. november 9.