A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

FORGÓ Géza: Apponyi Albert a makói főtéren

APPONYI ALBERT A MAKÓI FŐTÉREN FORGÓ GÉZA Apponyi Albert (1846-1933) Magyarország egyik leghíresebb politikusa két alkalommal járt Makón. Mindkét esetben ellenzéki politikusként, népgyűlésen szónokolt hallgatóihoz. Először 1905-ben, azután, hogy a Tisza István vezette kormányzó Szabadelvű Párt a január 26. — február 4-e között tartott országgyűlési választásokon vereséget szenvedett. A győztes ellenzéki koalíció — amelyhez Apponyi Albert is tartozott — nem kapta meg az uralkodótól a kormányalakítási megbízatást. Erre csak programja felülvizsgálata esetén kerülhetett volna sor. A konfliktus fő tárgyát a katonai követelések, elsősorban a magyar vezényleti nyelv igénye okozta.

1 Ferenc József ideiglenes jelleggel Fejérváry Gézát bízta meg a kormányalakítással június 18-án. Ez volt az un. darabont kormány, amelynek Kristóffy József (1857-1928), a makói születésű, egykori Csanád vármegyei főjegyzőt lett a belügyminisztere.

2 Az ellenzék június 21-én meghirdette a kormánnyal szembeni „nemzeti ellenállást". A képviselőház pedig alkotmányellenesnek nevezte a Fejérváry-kormányt, mivel az nem a parlamenti többségből alakult. A „nemzeti ellenálláshoz" Csanád vármegye június 27-én csatlakozott, vezető szerepet játszva abban. Návay Lajos (1870-1919) a battonyai kerület országgyűlési képviselője irányította az ellenállást, és őt választották a megyei alkotmányvédő bizottság élére is.

3 Az a tény, hogy a vármegye nagynevű vezetői és előkelőségei ellenzékbe vonultak, a hatalmi apparátuson belől is megváltoztatta a helyzetet. A megyei tisztikar, a városi és községi értelmiség —jórészt Návay Lajos szervezése nyomán — szintén ellenzékbe vonult. Kristóffy József Magyarország kálváriája című, 1927-ben megjelent emlékiratában erről így vélekedett: „A közvélemény hangzatos jelszavak hatása alatt állott, s nem volt képes higgadt megfontolás útjára lépni [...] E tárgyban főszerepet Apponyi Albert vitte, ki sorba járván az ország vidékeit, elragadó, hazafiságtól izzó szónoklataival a közvélemény felfogását a nemzeti illúziók lidércfényei felé hajtotta, s ezáltal a kijózanodás megindulását végkép megakasztotta. Soha jobban, mint ekkor nem igazolódott be a görög bölcs mondása, ki óva intette nemze1 GARTZ Gusztáv: A dualizmus kora. Bp. 1992. 65. p. 2 HORVÁTH József: Az 1905/6. évi vármegyei ellenállás története. Bp. 1907. 5-6. p. 3 TÓTH Ferenc: Návay Lajos alkotmányos küzdelmei 1905-1906-ban. In. Szentpéteri István Emlékkönyv. Szeged, 1996. 607-609. p. 4 TÓTH 607-609. p.