A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

FORGÓ Géza: Apponyi Albert a makói főtéren

tét, hogy a nagy költők és a nagy szónokok bűvkörébe kerüljön, ami többször pusztulást, mint szerencsét hoz a köztársaságra."

5 A szövetkezett ellenzék kormányellenes, tiltakozó megmozdulásokat szervezett. Vezető politikusai járták az országot és népgyűléseken ítélték el a darabont-kormányt. 1905. november 4-én este érkeztek Makóra. Apponyi Albert, Justh Gyula (1850-1917) — Makó országgyűlési képviselője, a magyar parlament elnöke, a 48-as Függetlenségi Párt vezetője —, Sághy Gyula (1844-1916) — jogász, egyetemi tanár függetlenségi párti országgyűlési képviselő — Vázsonyi Vilmos (1868-1926) — ügyvéd, polgári liberális, legitimista országgyűlési képviselő és Mezőfi Vilmos (1870-1947), újságíró, szociáldemokrata országgyűlési képviselő. A vasútállomáson fogadásukra megjelentek a makói körök, egyesületek, testületek zászlaik alatt, továbbá a hatóságok és hivatalok tisztikara. A rendre Cseresnyés János (1853-?) rendőrfőkapitány vigyázott, aki még ebben a hónapban szembefordul a nemzeti ellenállással, és Kristóffy József által kinevezett új főispánként kísérli meg letörni a helyieket. Kevés sikerrel. Farkas József (1850-1937) polgármester köszöntötte a vendégeket. Beszédében emlékeztette a megjelenteket, hogy a mai nap mintegy folytatása a szeptemberi Kossuth-szobor avatásnak amikor a makóiak Kossuth Ferencet is várták, de ő betegsége miatt nem érkezett meg. Apponyi Albert pedig az eredeti avatóünnepséget mondotta le. Most azonban fontos volt Makó.

7 „Már előbb említettem — szólt a polgármester —, hogy fájdalmasan érintett bennünket, Makó város közönségét ama körülmény, hogy leleplezési ünnepélyünkön, részt nem vehetett, azonban az akkori távollétét a mostani szíves megjelenésével kiegyenlíti [...]" Ezekre a szavakra Apponyi bátorítással felelt: „Nem buzdítani jöttem én ide, mert Makó város közönségének nincs szüksége arra, azért jöttem, hogy alkotmányunkért vívott nehéz küzdelmünkben önöktől merítsek erőt és kitartást." A beszédek után a vendégek a város négyes fogatán, az éljenző tömegtől erősen akadályoztatva, lépésben megérkeztek a Korona Szállóhoz.

8 Miután a sötét miatt most is elmaradt a Kossuth-szobor megkoszorúzása, fél hétkor a városi széképület erkélyén fogadták a polgárság fáklyás fölvonulását. „Gyönyörű látvány nyújtott — írta a Makói Hírlap — a rengeteg égő fáklya, melyeknek hatalmas lobogása az egész főteret bevilágította. A méltóságteljesen fölszálló füstfelleg mintha a haza oltárának tömjénfüstje lett volna, mely az egek urához emelkedik." Nagy Károly (1858-1942) református lelkész, a helybeli függetlenségi párt elnöke üdvözölte a vendégeket dicsérve tetteiket: „ a hadsereg is bátrabb és harcrakészebb ha vezéreit is a küzdő téren látja: mi is lelkesedünk és készséggel csatlakozunk a nemzeti ellenálláshoz, miután vezéreinket is a küzdő téren látjuk." A nagytiszteletű úr szavaira természetesen Apponyi Albert adott választ: „Ne kislelkűség, csüggedés vegyen erőt a nemzeten, hanem mutassa ki komoly, elszánt akaratát és akkor a szabadság ragyogó napja ismét felvirrad, hogy őseink, kik nekünk e hazát karral, vassal szerezték, örömmel tekinthessenek 5 KRISTÓFFY József: Magyarország kálváriája. Bp., 1927. 159. p. 6 Makói Hírlap 1905. november 5. 7 Makói Hírlap 1905. november 5. 8 Makói Hírlap 1905. november 5.