A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MARJANUCZ László: Adalékok Habsburg berendezkedés és telepítés a bánsági történetéhez

szén egyenetlenül oszlott meg a görögkeletiek népességi fölénye. Igazából nem lehet egzaktan megállapítani, hogy az ortodox népességen belül pontosan mekkora nagyságot képviselt a románság illetve a szerbség, mert a források nem különböztették meg őket etnikailag, hanem egységes valláscsoportnak tekintették a göröghitűeket. A román történetírás azt állítja, a Habsburg csapatok megérkezésekor sokkal nagyobb volt a helyi lakosság száma, mint ahogy az 1717-es adólistából kitűnik. Azt is állítják, hogy a Habsburg uralom kezdetén egy masszív, román népesség élt a Bánátban, mely fejlett mezőgazdasággal rendelkezett, ami lehetővé tette a kirótt adó megfizetését (begleichen).

26 Kétségtelen, hogy a térség török alatti etnikai struktúrája a török és osztrák források alapján román és szerb. De tudjuk, nehéz őket megkülönbözetni, mert az oklevelek vallásuk alapján egybe vették őket gyakran. Magyarokról szóló adatok hiányoznak, de van szó spanyol zsidókról és romákról. Ez azonban korántsem bizonyíték az „őshonosság" mellett, arról nem is beszélve, hogy a „masszív román népesség" folyamatos jelenlétét a források nem támasztják alá. Az bizonyos, hogy a görögkeleti népességnek volt egy demográfiai túlsúlya a XVIII.század folyamán, de az lassan csökkent a nagyarányú szervezett impopulatio következtében. A tulajdonképpeni kolonizáció 1722-ben kezdődött Worms, Köln, Trier, Mainz és Würzburg környékéről érkező németekkel. A birodalmi telepesek toborzására Wormsban felállítottak egy hivatalt. Ez ügyes ágenseket tartott többek között Elzászban, Lotharingiában, kik bejárva a városokat, falvakat, dobszóval gyűjtötték a népet. Az egyik vándorlásra késztető ok, hogy a délnémet tartományok sokat szenvedtek a franciáktól a XVII. században, s a köznép félt, hogy újabb támadások érik. A kolonistákat a Maros és a Duna hosszában telepítették le, leginkább már meglévő falvakba.

27 Később a németeken kívül gazdasági és politikai megfontolásból bulgárokat, spanyolokat és olaszokat is telepítettek ide. 1716-1737 között kb. 35-40 000 kolonista érkezett Nyugat-Európából. A bánáti kolonizációnak három nagy szakasza volt: 1. a károlyi (1716-1740), 2. a Mária Terézia-féle (1742-1772), és a Józsefi (1782-1787). A benépesítés döntően németekkel történt kisebb mértékben olaszokkal és spanyolokkal. Az első megbízható adatokat a Bánátról Mercy idejében készült összeírások és hatósági kimutatások tartalmazzák. Mercy készítette el az első tartományi kormányzati tervet (Haubt-Einrichtungswerk) Ezt Savoyai Jenő elé terjesztette azzal a kérelemmel, hogy eszközölje ki őfelsége jóváhagyását. Egy állandó tartományi kormányzat életbeléptetéséhez ui. meg kellett nyerni az Udvari Kamara és a Haditanács beleegyezését. Az állandó kormányzat akkor nem valósult meg, mert készültek Belgrád ostromára. És jóformán Belgrád visszafoglalásától függött, hogy megtarthatják-e a Temesi Bánságot. Temesvár első magisztrátusát nem a beözönlött telepesekből állította össze, mert a háború nem kedvezett a tömeges bevándorlásnak. Ezért az első német lakosságból, az ott táborozó katonákból, rokkant és nyugdíjas tisztekből, hadi szolgálatra többé már nem alkalmas fegyveres népből és a sereget követő iparosokból válogatta össze. A névsorban egy magyart 26 Aurel TINTA: Colonizarile habsburgice in Bánat 1716-1740. Timisoara, 1972. 10-15.p. 27 Walter KUHN: Das östereichische Siedlungswerk des 18-en Jahrhunderts. In: Südostdeutsches Archiv VI. Band 1963.