A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

BALÁZS György: A városházi tisztviselők és alkalmazottak helyzete Szentesen 1920-1944 között

50 %-át szavazta meg segélyként. A szociális helyzet, a magasabb és az alacsonyabb fizetésű tisztviselők, alkalmazottak közötti indokolt különbségtétel ez alkalommal is a figyelem határain kívül maradt. 1937. végére a kormányzat a 7000/1937. ME. számú rendeletével rendezte a városi köztisztviselők, alkalmazottak bérét. A kormány 1933-ban az 1400. ME. számú rendeletének 1-5. §-a értelmében csökkentette az állam és az önkormányzatok személyi kiadásait, s ezt a rendeletét a fentebb említett jogszabályában hatályon kívül helyezte. 1938. január 1-től az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak részére az 1932. évi 3000/ME. számú rendeletben előírt fizetéseket, havidíjakat stb., és mellék-illetményeket állapította meg. Ami azt jelentette, hogy a ténylegesen közszolgálatban állók a legutóbbi fizetést csökkentő rendelet előtti illetményeiket — amely átlagosan 5 %-os emelést jelentett — kapják meg, s a 100 pengőn aluli béreket 5 %-kal növeljék. A nyugdíjasok, árvák, özvegyek nyugdíját pedig átlag 2 %-kal emelték. A 7000/1937.

ME. számú rendelet bevezetése a városra nézve évente 12.418 pengő többlet kiadást jelentett. A közgyűlés a december 31.-Í ülésén utasította a polgármestert kérvényezze a minisztériumnál, hogy ezen összeget az 1938. évi költségvetésbe be lehessen állítani oly módon, hogy annak fedezetéül pótadóemelést ne kelljen eszközölni.

35 A fizetésemelés természetszerűen, hogy az érintettek létfeltételeit javította az alapfizetések arányában. A 100 pengőn aluli bérek 5 %-os növelése azonban igen szerény eredménynek könyvelhető el, a havi 90 pengős bér esetében is az 5 % öt pengőnél többet nem tett ki, s ez az összeg mindössze egynegyed mázsa búza ára

36 értékét nem haladta meg. Iratok hiányában nem áll módunkban kideríteni, hogy az 1937. márciusában a belügyminiszterhez intézett létszámbővítési alispánok felirata eredményeként, de tény, hogy 1938 nyarán Szentes városnál 24-25 „szellemi ínségmunkást" alkalmaztak, havonta 45-60 pengő közötti fizetéssel. Majd ezeket a béreket több városi képviselő javaslatára a polgármester havi 80 pengőre emelte föl. Ezzel az intézkedésével a város, ha ideiglenesen is, de kenyérhez juttatott néhány munkára váró értelmiségit, akik előtt felcsillanhatott a hivatalnoki ranglétrán való további emelkedés reménye, a véglegesítés lehetősége. A 80 pengős fizetés viszont 20 napi női napszámot tett ki, — ugyanis Szentesen 1938 nyarán a női napszám 4 pengő s a férfi napszám 6 pengő

38 volt. Vásárlóérték vonatkozásában a 80 pengős havi fix valamivel több mint 4 métermázsa búza — 1 mázsa búza Szentesen ekkor 19 pengő

39 volt — értékével volt egyenlő. A felvázoltak tehát azt bizonyítják, hogy a tisztviselői társadalomnak ez a rétege 1938-ban sem lépte túl a napszámosok anyagi életnívóját, esetleg annyiban, hogy alkalmazásuk stabilabb alapon nyugodott. Az előzőek folyamán már kitekintettünk összehasonlításként a magántisztviselők helyzetére. 1938 őszén ismét felszínre került, illetve rendeződött a tisztvise35 CSML. SzL. Szentes v. Közgy. jkv. 1937. 271/kgy. sz. 36 Csongrádmegyei Hírlap 1938. január 4. sz. 37 Szentesi Napló 1938. június 9. sz. 38 Szentesi Napló 1938. július 12. sz. 39 Uo.