A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

BALÁZS György: A városházi tisztviselők és alkalmazottak helyzete Szentesen 1920-1944 között

lők bére. A helyi sajtó ezzel kapcsolatosan az alábbiakat közölte. " — Az Iparügyi Minisztérium által kinevezett bizottság az egész országra szóló hatállyal megállapította az iparban — kivéve a vendéglátó iparokat — alkalmazott tisztviselőknek a legkisebb munkabérét." A bizottság ebből a szempontból az országot három területi csoportba osztotta, úgymint: Budapest és környékére, a törvényhatósági és megyei városokra, valamint az ország területén fekvő összes többi községekre. A hozott határozat értelmében a második csoportba tartozó törvényhatósági és megyei városok, továbbá a harmadik csoportba sorolt községek területén azok a tisztviselők, akik főiskolai oklevéllel rendelkeznek, s olyan munkakörben dolgoznak, amelyek ellátásához főiskolai végzettség szükséges — írja az újság —, az első évben mindkét csoportban 150, a második és harmadik évben 170, a harmadik év után pedig 200 pengő havi legkisebb munkabér fizetendő. Az érettségi vagy ezzel egyenrangú bizonyítványt szerzett, bármilyen munkakört betöltő tisztviselőnek, s úgyszintén azoknak a tisztviselőknek, akik ugyan főiskolai végzettséggel rendelkeznek, de nem olyan munkakörben dolgoznak, melynek ellátásához főiskolai képzettség szükséges, az első évben 90, 80, a második, s a harmadik évben 110, 95, a negyedik, ötödik évben 120, 110 és az ötödik év után pedig 135, 120 pengő havi fizetésre tarthatnak igényt, s ez a bér 120 pengőnél alacsonyabb nem lehet. Bármilyen munkakört betöltő olyan tisztviselők, akiknek érettségi vagy ezzel egyenrangú bizonyítványuk nem volt — csupán négy polgárival rendelkeztek B. Gy. — az első, második évben 55, 50, a harmadik, negyedik évben 75, az ötödik és hatodik évben 90, 80, valamint a hatodik év után 110 és 100 pengő havi fizetésre voltak jogosultak. Az ipari művezetőknél az első évben 135,120, a második és harmadik évben 155, 135, a három évet követően pedig 180 és 160 pengőben állapították meg a legkisebb havi bérüket. E tisztviselők munkabére — a heti 44 órai munkaidőt véve alapul — akkor sem lehetett kevesebb a megállapított legkisebb munkabérnél, ha illetményüket nem havi fizetés formájában kapták, hanem szakmány (akkord), darab, oldalszám, jutalék, óradíj stb. szerint. A havi legkisebb munkabér minden tisztviselőt nemre és korra való tekintettel megilletett. A magasabb illetményt élvezőket „szerzett jogai érintetlenül maradnak" — hangzott a besorolás —, az alacsonyabb javadalmazásban részesülők munkabérét a határozat életbe léptetésével a gyakorlati idejüknek megfelelően a legkisebb munkabér színvonalára kellett emelni. Amennyiben a tisztviselő állást változtatott az előzőekben eltöltött gyakorlati idejét az új alkalmazásnál is figyelembe kellett venni, illetőleg a legkisebb munkabér megállapításánál beszámítandó volt.

40 A fenti tisztviselők legkisebb munkabérének megállapítása a besorolásokból láthatóan eltért a köztisztviselőkétől. A fizetések emelkedése az eltöltött szolgálati évek után gyorsabb ütemű volt mint a közigazgatásban működőké, s ez vonatkozott a kisebb beosztású, alacsonyabb végzettségűekre is. Az alacsonyabb munkakörű tisztviselők hivatali pozíciói is stabilabbnak tűnik, mint például a városházi alkalmazottaké, díjnokoké. A meghatározott fizetések megélhetés szempontjából természetesen itt sem egyforma értékűek, a beosztások függvényei voltak. A főiskolai végzettségű tisztviselők, akik a harmadik év után havi 200 pengős fizetést kaptak, ebből a bérből 40 Szentesi Napló 1938. október 27. sz.