A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

BALÁZS György: A városházi tisztviselők és alkalmazottak helyzete Szentesen 1920-1944 között

1937 őszén ismételten napirendre került a segélyezés kérdése. A testület november 19-i ülésére dr. Péter Ernő és néhány városi képviselő indítványt terjesztettek be, hogy a tisztviselőknek és alkalmazottaknak az egy havi fizetésük 50 %-át gyorssegélyként a karácsonyi ünnepek előtt utalják ki. És a közgyűlés utasítsa a polgármestert, hogy az e célra szükséges 10.000 pengő fedezetről, s annak felsőbb hatósági jóváhagyásáról gondoskodjék. Az önkormányzat az indítványt tárgyalásra elfogadta. Dr. Péter Ernő előterjesztését azzal támasztotta alá, hogy a nagy drágaság folytán a „tisztviselői illetmények összezsugorodtak," s a fogyasztás szempontjából is indokolt a karácsonyi segély megszavazása. A képviselő fedezetül az évi városi gazdálkodás terménybevételének és általában a többlet bevételeket jelölte meg. Az indítvány nem talált egyöntetű elfogadásra. A vita során felszólaló Nagy Pál városi képviselő kijelentette, hogy „a főbb tisztviselők nobilisán el vannak látva, így csak a kisebb tisztviselők megsegítése indokolt." És azt javasolta, hogy csak a X. XI. fizetési osztályban lévő tisztviselők, s az alkalmazottak részesüljenek a törzsfizetésük néhány százaléka erejéig segélyben. Erre föl Péter Ernő indítványát akként módosította, hogy a X. fizetési osztálytól lefelé a törzsbérek 100 %-át, s ettől felfelé 50 %-át lehessen segélyként kiutalni. Gilicze Antal városi képviselő — számolva a közvélemény ellenszenvével — azt tanácsolta, hogy a IX. fizetési osztálytól a XI. fizetési osztályig, továbbá a díjnokoknak egy havi törzsilletményük 50 %-át folyósítsák, s a magasabb beosztású tisztviselőknél meg kell vizsgálni, hogy indokolt-e a karácsonyi segély megadása. Nagy Pál ezen indítványt elfogadta. Kádár Sándor szociáldemokrata városi képviselő annak a véleményének adott hangot, kár a tisztviselőknek a karácsonyi segélyt elfogadni, „mert a nyomorban lévők azt tartják, hogy a tisztviselők a nyomor okai." A segély megadása ellenszenvet váltana ki, s ezért kérte a tisztviselőket utasítsák vissza a segélyezést. A polgármester felszólalásában kijelentette, hogy ő maga, s a VII. és VIII. fizetési osztályba tartozók nem tartanak igényt a segélyre. A felszólalások bezárásával a képviselő-testület nagy szótöbbséggel dr. Péter Ernő javaslatát emelte határozati erőre, s kimondta, hogy „a XI. fizetési osztállyal bezárólag az összes városi tisztviselők, városi díjnokok és egyéb alkalmazottak részére egy havi törzsilletményük 50 %-át az 1937. évi városi gazdálkodás terménybevételi többletének, általában a folyó évi többletbevételeknek a terhére egyszeri karácsonyi segélyként megállapítja, és utasítja a polgármestert annak kifizetésére." A képviselő-testület amint azt a történések mutatják, szótöbbséggel Péter Ernő indítványát tette részben magáévá. Gilicze és Kádár felszólalásai azonban azt tükrözik, hogy a közvélemény, a társadalom nem minden rétege fogadta megértően a fenti segélyezést. Kádár a nyomorgókra hivatkozott, akik különösen ellenszenvesnek tartották — a felszólalás alapján — a tisztviselők ilyen támogatását. A képviselőnek azonban az a megfogalmazása, hogy a „tisztviselők a nyomor okai" túlzás volt. Azt viszont tükrözi, hogy a törvények, kormány rendelkezések helyi végrehajtói a társadalom bizonyos köreiben milyen megítélésnek voltak kitéve. Az önkormányzat amikor Kádár indítványát elvetette, ugyanakkor Péter Ernő javaslatát sem fogadta el teljes egészében, mivel egyöntetűen a havi fizetések 34 CSML. SzL. Szentes v. Közgy. jkv. 1937. 217/kgy. sz.