A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

BALÁZS György: A városházi tisztviselők és alkalmazottak helyzete Szentesen 1920-1944 között

Az egyre terebélyesedő közigazgatási ügyvitel több munkaerőt igényelt volna, mint amennyit a különböző szintű közigazgatási apparátusokban foglalkoztattak. 1937 márciusában a helyi sajtóban olvasható: „A tisztviselők létszámának emelését kérik az alispánok." A Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete most tartotta ezévi második alispáni értekezletét Budapesten. Az értekezleten az ország valamennyi alispánja megjelent. A tanácskozás már a múlt alkalommal feliratot intézett a belügyminiszterhez és kérte, hogy az immár több mint öt éve megállapított önkormányzati tisztviselői létszám sürgősen vizsgáltassék felül — hangzott a felirat — és a folytonosan szaporodó feladatok szerint egészítsék ki. Ezt a kérelmet most nyomatékosan megismételte az értekezlet. Majd feliratot intézett a belügyminiszterhez, hogy a rendszeresített és a normálstátus keretén belül megüresedett tisztviselői állások belügyminiszteri engedély kikérése nélkül is betölthetők legyenek.

32 Az alispánok a felirattal elsősorban azt szorgalmazták, hogy hatóságuk területén megfelelő létszámú tisztviselővel a közigazgatási teendők zökkenőmentesen folyhassanak. A felirat miniszteri elfogadása egyben lehetőséget is jelentett volna több tisztviselő foglalkoztatására, hivatali kinevezéséhez. A feliratot a belügyminiszter elfogadta-e, a rendelkezésünkre álló adatokban nincs nyoma. Nem árt egy kis kitekintés a tisztviselői társadalom más rétegének helyzetéről. 1937 júniusában a helyi sajtóban cikk jelent meg „A magánalkalmazottak munkaviszonyának szabályozása" címmel. Az iparügyi miniszter a kormány megbízásából elkészítette — írja a cikk — a magánalkalmazottak munkaviszonyának szabályozásáról szóló törvénytervezetét. A tervezet kiterjedt a leghosszabb munkaidő, a legkisebb munkabér és az évenkénti fizetéses szabadság ügyének rendezésére. A tervezet értelmében a legkisebb heti munkaidő a tisztviselőknél 44 óránál több nem lehetett, kimondta, hogy a munkaidő meghosszabbításához engedély szükséges, s az ilyen túlmunkát a munkaadó a rendes bérnél 25 %-kal köteles magasabban díjazni. A legkisebb munkabért a tervezet számszerűleg nem állapította meg, hanem felhatalmazta az iparügyi minisztert az egyes szakmákban, iUetőleg foglalkozási ágakban a javadalmazás mértékét megállapító szervezetek, bizottságok létesítésére. Leszögezte, hogy minden munkaadó az alkalmazottjainak évente legalább hat napi fizetéses szabadságot tartozik engedélyezni. Majd kimondta, hogy minden megállapodás, amely a hasonló törvény intézkedéseivel ellentétes, semmisnek tekintendő, azonkívül a tervezet felhatalmazta az iparügyi minisztert, hogy a felmondási jogviszonyra és végkielégítésre vonatkozólag a kiválóan szakképzett és fontos munkakört betöltő alkalmazottaknál külön intézkedéseket léptessen életbe. A törvénytervezetet a miniszter június elsején küldte meg a kereskedelmi és iparkamarának, s a kísérőlevélben közölte, hogy javaslatát még a nyári szünet előtt kívánja a parlament elé terjeszteni, miért is kérte az érdekeltek véleményének lehető legsürgősebb beküldését.

33 A fenti törvénytervezet természetszerűen az állások jellegéből adódóan a köztisztviselőktől eltérően más kitételeket, meghatározásokat tartalmaz. Ilyen volt például a túlmunka 25 %-kal magasabb díjazása, a kiváló munkaerő külön elbírálása. 32 Csongrádmegyei Hírlap 1937. március 24. sz. 33 Csongrádmegyei Hírlap 1937. május 3. sz.