A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

BALÁZS György: A városházi tisztviselők és alkalmazottak helyzete Szentesen 1920-1944 között

* * * A gazdasági válságot követő években egyes országokban a gazdasági élet lassú javulása következett be. Hazánkban is a gazdasági élet csak lassan, vontatottan kezdett fellendülni.

21 A tisztviselők, az alkalmazottak esetében is tapasztalható volt a lassú anyagi fellendülési folyamat. Ezt látszik igazolni, hogy amikor Szentesen a képviselő-testület 1934. február 23-i ülésére kilenc tisztviselő előléptetési kérelmet adott be, a testület azzal a kikötéssel adott helyt a kérelmeknek, hogy a magasabb fizetési osztály alacsonyabb bérfokozatába léptethetők elő. Holott a kérelmezők a 3000/1932. ME. számú rendeletben foglaltaknak megfelelően a várakozási időt is betöltötték, az 1927 februári tisztújító közgyűlésen választották meg őket, s ellenük fegyelmi eljárás nem indult, elismerésre méltóan dolgoztak.

22 Mindezeket az önkormányzat természetesen figyelembe vette, s nyilvánvalóan a város anyagi helyzetére való tekintettel csak az említett előléptetéshez járult hozzá, a folyamodók hátrányára. Az 1934. június 7-i ülésen a képviselő-testület szótöbbséggel elfogadta ugyan a nyugdíj-szabályrendelet módosítását, de olyan feltétellel, hogy csak a 10. szolgálati évet betöltött adóhajtók, becsüsök, s javadalmi ellenőrök jogosultak nyugdíjra, és nyugdíjjárulékot kötelesek fizetni.

23 Mindezek ellenére pozitív döntés volt, hogy ezen hivatalnoki rétegre is kiterjesztették a nyugdíjjogosultságot, így idős napjaikra legalább számíthattak némi anyagi támaszra. A testület május 17-i közgyűlésére pedig Bálint Józsefvárosi képviselő a következőket javasolta elfogadni: amelyik tisztviselőnek a reprezentációs, avagy fix fizetésén kívül más fizetése is van, azt a képviselő-testület törölje. A dupla állásokat szüntesse meg abból az elgondolásból, hogy van olyan tisztviselő, aki harmadmagával keres, vagy már nyugdíjas és újból egy másik állásba került. Továbbá indítványozta, hogy akinek 300 pengőnél több a havi bére, attól minden más illetményt vegyenek el. Az önkormányzat 18 szavazati többséggel az előterjesztetteket elvetette.

24 Bálint javaslatait szemlélve arra a megállapításra juthatunk, hogy felvetései nem nélkülöztek minden realitást. Akkor, amikor állás nélküli tisztviselők vártak az elhelyezkedésükre, addig mások dupla állásokat töltöttek be, ráadásul nyugdíjuk meghagyásával. Ezzel a jelenséggel korábban már találkozhattunk, s az önkormányzat akkor is elutasítóan reagált, nem tudni mi okból. Es a tárgyalt időben sem mérlegelt kellő tárgyilagossággal annak érdekében, hogy a város alkalmazásában álló tisztviselők és alkalmazottak között az amúgy is szűkös — jelentős rétegénél — fizetések jobban megoszlódjanak, illetve többen jussanak a megélhetést jelentő beosztásokhoz. Ezzel az állásfoglalásával a szentesi önkormányzat szinte korlátozta az állástalan tisztviselők elhelyezkedési esélyeit. 21 SZAKÁCS Kálmán: A parasztság helyzete és küzdelme a válság után 1933-1939. Bp., Mezőgazdasági Erdészeti Szakszervezet 21. 22 CSML SzL. Szentes v. Közgy. jkv. 1934. 17/kgy. sz. 23 CSML. SzL.Szentes v. Közgy. jkv. 1934. 104/kgy. sz. 24 CSML. SzL. Szentes v. Közgy. jkv. 1935. 123/kgy. sz.