A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

FÁRI Irén: Polgári villák Szatymazon a 19. század végén

nyaralótelep életéről. A jó levegő mellett a híres buckái bort ajánlotta az olvasóknak.

8 Ekkorra már közadakozásból elkészült a kápolna a Zsótér család átengedett birtokrészén (1902), megnyílt az artézi hidegvíz — gyógyfürdő, vagyis a strand (1907) vendéglővel és táncteremmel. A vasútállomás majd a fürdő közelében, a korábban már kialakult telep vált Szatymaz belterületévé. A legismertebb szegedi birtokosokat Huszka Lajos gyűjtötte össze 1914-ig, összesen 64 nevet,

10 igaz, nem mindenki érte meg ezt az időhatárt, pl. Nyári János ügyvéd 1890-ben halt meg, Zsótér Andor 1906-ban.

11 A Csongrád Megyei Levéltár Szeged város építési terveinek és iratainak gyűjteményéből negyedszázad adatait vettük számba a szegedi úri birtokosok szatymazi építkezéseire vonatkozóan. A kezdő évszám 1879, a szegedi árvíz éve, az utolsó 1905. Az épületbővítésre, átépítésre kért engedélyek viszont azt jelzik, hogy korábban már ott álló épületeket is felhasználtak, tehát nem volt kizárólagos az új építés. Az iratok sok esetben a csatolt építési tervrajzok számát is jelölik. Mégis elenyészően kevés rajz maradt fenn. Ezért a legtöbb esetben a szövegben megadott, az épületek nagyságára, a helyiségek rendeltetésére vonatkozó információt értékelhettük. Az alkalmazott építőanyagok: többnyire vályog, gyakori a tégla lábazat vályog fallal, a zsindely tető, ritkábban a cserép fedés. Az épületek tájolására — helyszínrajzok hiányában — csak mai felmérésekkel lehet adatokat kapni. A következő szempont, amire választ kerestünk: mekkora az a földterület (egy tagban), amelyre a szegedi polgárok a nyaralóikat építettek. A mellékelt lista alapján — ahol föltüntették ezt az adatot — a legkisebb földbirtok nem érte el az 1 holdat, a legnagyobb pedig 17 hold volt. A korabeli építési szabályzat 13 § -a alapján ugyanis legalább 1 hold volt szükséges ahhoz, hogy nyaralót, tehát nem állandó lakás céljait szolgáló épületet emeljenek. Dr. Zámbó György városi osztályjegyző építési engedélyt kérő iratából (1898), ill. tanyaszomszédja, Nagy Ferenc ítélőtáblai bíró, nagyváradi lakos fellebbezésére adott válaszból több is kiderül. Korábban — szól az irat

12 — nem 1600 Doles, hanem csak 1200 •öllel bíró holdakban lettek parcellázva a birtokok. A kis szőlőbirtokosoknak utóbb nem áll módjukban kiegészíteni a tulajdonukat képző szőlő területet 1600 Dölre, vagyis 1 holdra, ezért előfordult, hogy ennél kisebb földterületre is megadták a nyaraló építésének az engedélyét. A legnyomósabb indok, hogy ilyen kis méretben szabták meg a szükséges minimális birtokot: „ott a nyaraló telep létesítése előmozdítassék." A legkisebb 1-2 holdas birtokon is előfordul kapásház említése. Ezekben a birtokon szükséges összes mezőgazdasági munkát elvégző család lakott, munkájukat pénzzel és természetbeni juttatásokkal (pl. szállás, a termény egy része) fizette a 7 Lugosi Döme hasonló nevű édesapja (1851-1913) a szegedi téglagyár igazgatója volt, Reizner János (1847-1904) történetíró és múzeumigazgató nyaralóját vette meg. Édesanyja Gál Paula. A Gál testvéreknek — Kálmánnak, Irmának (Gál Jánosné), Flórának (Treszky Béláné), Gizellának (Szivy Sándorné) — szintén volt Szatymazon szőlővel és gyümölcsössel övezett nyaralója. Zolnay 1985. 23. 8 LUGOSI 1910.7. 9 JUHÁSZ 2000. 333. 10 HUSZKA 1973. 48-49. 11 HABERMANN 1992. 203.; 312. 12 CsmL Szeged város építési terveinek és iratainak gyűjteménye 15459/898.